sok

azt hiszem fel fogom adni. nem küzdök tovább. minden percben meghalok nem akarok feltámadni.

semmi

semmi. soha soha nincsen semmi. nem érdekel senkit.
0000000020000000000000000000000000000000000000000100000000000000........

jelentéktelen

jelentéktelen, fölösleges ember. ír, de értelme nincs. egy szempárra vágyik, egy üzenetre, egy bejegyzésre, vagy akár csak egy aprócska megjegyzésre. csak arra hogy észrevegyék és ne tűnjön ennyire semminek. eddig is így volt minden? vagy csupáncsak megváltozott egy kicsit a nézete. nincs jó, nincs szeretet, nem kell senkinek.

semmitlen

gyűlölöm az új kezelőfelületet. olyan.... visszataszító, és TÚL BONYOLÍTOTT! mint az életben minden. de ami jó hír, hogy Kedves Barátomnak is kedvére legyen a blogomat olvasni, csak összejön ez a bulicska pénteken. ez most ilyen semmilyen bejegyzés szerintem. élvezem ezt a pár pillanatocskát a napban amikor nem tör rám a sötétség, és nem vagyok vak és reménytelen. 

érteszamitértesz

gyűlöllek mert szeretlek, fura nem? mi lenne velünk a veszekedéseink nélkül? microdermalt akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MOST! jelenleg pörgök. ami a mai naphoz képest kicsikét meglepő... megint 11 szeres duracellnyuszi lettem Apa szerint :) rég hívott már így. "hát ez fenomenális" ugye? há, mond bátran hogy őrült! imádom.

miért?

miért nem kellek neked? kiteszem a lelkem, mindenem, és mégsem kell. miért? azért mert "beteg" vagyok? háborúzok, de ez a háború kezd eldőlni. eddig egyetlen dolog miatt voltam képes életben maradni és harcolni. és most már te is eldobsz magadtól. hát akkor meg mi a francnak küzdjek tovább? 

lélektelen

vajon hogyha ki tudnám hányni a lelkemet akkor tudnék tovább élni, csak érzelmek nélkül?