hiszel a tündérekben? én igen. más okom is van rá.
és az álmokban? én igen. majd egyszer elmondom miért.
problémák mindig vannak és minden ember a sajátját tekinti a legnagyobbnak a világon. mert az az övé és neki kell megküzdenie vele. mindig mindennél van rosszabb és mindig lehet lejjebb és lejjebb kerülni. feneketlen szakadék.
elmesélek valamit, csak képzeld el.
mész egy úton egy nagyon pici veszélyes úton amit mind a két oldalról szakadék vesz körül. jön egy apró szélfuvallat és ha nem figyelsz, ha nem vagy elég erős mert elfáradtál, belelökhet. bármelyik oldalra. az egyik oldalon olyasfajta dolgok vannak ahonnan könnyen kimászol, tele van sziklákkal, fákkal és fel tudsz mászni egyéb segítség nélkül. de ha peched van a rosszabbik oldalra zuhansz ahonnan nem tudsz kimászni. nincsenek olyan gyökerek, és faágak amik elbírnák a tested súlyát. nem tudsz kijönni magadtól, és ott maradsz. ott nagyon lent és nagyon mélyen fény és minden nélkül. segítségért kiáltasz de nem hallja senki a hangod. ott kuksolsz magadban a sötétben, már majdnem feladtad, és egyszer ugyanazon az úton sétál Valaki. Valaki akinél van egy olyan erős kötél amivel kihúz a mélységből. csak nézted, és ő csak nevetett gondtalanul, aztán tovább sétált. és akkor átlátsz mindent. átlátsz a falon, a maszkon, átlátod a világot, az utat, és innentől fogva meg kell próbálnod kikerülni a szeleket, és ha nem is mindig sikerül ne ess kétségbe. gondolj arra aki kihúzott onnan. lehet hogy soha nem fogod látni többet, de a szeme a retinádba égett. és ez adjon erőt.
az időről csak annyit, hogy ha sikerül megállítanod tanítsd meg nekem is. én meg majd gyakorlom, hogy bármikor kaphassak belőled egy darabkát. csak egy icuripicurit, még annál is kisebbel is megelégszem.
csak egy kicsit szánj rám a megállított idődből. egy ezredmásodpercnyit.
