vándor

annyira imádom amikor a tanulástól minden érdekesebb... de legalább rendet raktam a szobámban. lehetne már egy kis rend a fejemben is...szeretném átszúrni a kezemet. most azonnal... baszhatom mert se pc-m se steril tűm...nem megyek 23-án a falunapra... nem futok utána többet. nem érdekel ha elolvassa és felhív, hogy miért írok ilyeneket... most tudja olvasni, bezzeg amikor szépeket írtam neki és akartam hogy olvassa és érezze azt amit én, szart az egészbe...földhözragadt emberiség... tegnap ismét jó volt a völgyezés... megint új emberek, és iszonyat jó beszélgetések, na és a hazabuszozás....fura érzés a saját utamat járni, és csak anyáéknak megfelelni... fura de jó... valahogy szabadabbnak érzem magam. persze ez nem azt jelenti, hogy hirtelenjében el tudom felejteni azt a majdnem 2 évet. megint írom a semmit. nem szeretem ezt az érzést. még mindig nem tudom a Tumman virran taa-t... de a Vándort sem... nem baj.... majd legközelebb. ismét egy fenomenális bejegyzés, amihez nincs merszem írni... egyszer összegyűjtöm az összes gondolatomat, és írok neki egy nagyon hosszú levelet. 

csütörtök

a finn tényleg könnyebben tanulható mint a svéd. holnapra be kell vágnom 10 tétel. a drága némettanárom eldöntötte, hogy megszopatja a fejemet év végére.... imádom hogy van WiFi suliban... fel tudja dobni a napomat amikor huszadszorra nézem a blogját és új bejegyzése van, vagy válaszol az egyik megjegyzésemre (amihez rengeteg erő kellett hogy leírjam) 

lehetne már holnap délután 5 óra... hiányoznak az értelmes emberek. alig várom már, hogy megszabaduljak a szopottgombóc fejű ofitól, az idióta osztályomtól, na meg a sulitól. nem idevaló vagyok.... erre már 9. ben rájöttem, de anya megmondta "ha elkezdesz egy iskolát nem mehetsz át máshová... végig kell csinálnod" hát... 8-ban még nem tudtam hogy gyűlölni fogom a közgét....

tegnap megint voltam dilidokinál. néha olyan érzésem van, hogy tök fölöslegesen járok. amit mondok ott, az valahogy mindig érzelemmentes, mindig más mint a valódi érzéseim...

lényegébe véve, baszhatom a rezet a német felett, és maximum éjjel lesz időm tanulni tovább az egyik kedvenc dalomat...

magyar óra

soha ne bízz a csodákban. csodák nem léteznek. tombol a lelkem és megnyugvást keres. ha nem hiszek többet benned, akkor nem bizonyíthatok. azért adtam oda azt ami a szivemből megmaradt, hogy vigyázz rá és nem azért hogy játssz vele...

magyarfakton ülök...hallgatom ahogy tanárnő Krúdy egyik novelláját magyarázza... a szerelemről szól. a teremben hullámzanak a szavak melyeknek csak pár darabkája jut el a tudatomig. nem itt járok.... illetve csak szeretnék nem itt lenni. a világomat akarom és főként a farkasokat! túl sokmindnent gyűlölök ahhoz, hogy élni tudjak velük. szükségem van a fájdalomra, át akarom adni a testem a kibaszott gondolataimnak melyek amőbaként kebeleznének be (ha hagynám)...leírok egy mondatot és gyűlölet tölt el...gyűlölöm a gondolataimat, gyűlölöm a szavaimat, gyűlölöm azt hogy gyűlölöm. mindenhol a szerelem jön elő. szerelemígyszerelemúgy....már hányingerem van a hársfától és a bódító szarságoktól. érezni akarom azt amikor nincs gondolat, csak az adrenalin...

mellesleg ma teljesült egy apró álmom....soha nem fogok úgy írni ahogyan Ő, de legalább tudja hogy létezem

utálokcímetadni

tanulás... kellene. nem szabad elhagynom magam mert küzdenem kell... de miért is? sikerült a mai napomat eddig kibírni egyetlen fél szemecske felhődarab nélkül....erre eddig büszke voltam, de már annyira nem érdekel... leírtam neki és valahogy a várt dicséret elmaradt...valahogy hidegen hagyta az egész...hogy bizonyítsak ha nem veszi észre? miért küzdjek? megéri még? lesz ennek valaha jó vége? kitől kérdezem ezeket és miért?

mellesleg gyönyörű a hold...feléledtek farkasösztöneim... de kivel osszam meg a világomat ha benne élni nem akar?

ne kóborolj tovább...

hiányzom neki. láttam a szemén. csak rám figyelt és végigszaglászott. érezte, hogy úgy hajpakolásom van. végre a karjaimban tudhattam pár másodpercre. arra az időre visszakaptam a másik felemet. 

túlélem

az Alienem  leköltözött a hasamba... az antibiotikum szépen tönkre vágta a pocakomat...  értelmetlen szavak és számok kavarognak a fejemben. emlékek, illatok, képek, pillangók a gyomromban és újra bízok hogy a...-ok helyére 23-án szép dolgok fognak kerülni. egy okból várom a holnapot...megint találkozhatok Vele és bizonyíthatok, hogy az az ember akibe beleszeretett, szépen lassan visszatér. a félemberből talán egyszer újból egész lesz.

fassza

egy Alien költözött belém, és ez nem a hasamon fog kijönni, hanem szétszakítja a fejemet. érdekes volt tegnap hajnalban arra az érzésre kelni, hogy valaki kaparja ki a mandulámat mert beledöglök. nem elég hogy a mandulám és a nyirokcsomóm be van gyulladva, neki kell még a torkom is... a doki megmondta, "a hétvégére köhögni is fogsz"... képzeld el a köhögést és a gennyes mandulagyulladást... inkább nem köhögök... na meg itt van a láz... abban csak az a jó, hogy érdekes dolgokat álmodok/hallucinálok tőle. nem bírok enni, a hasam már ki van lyukadva az éhségtől és már az is iszonyatosan fáj.végülis még szerencse hogy egy félember vagyok....csakis a jobb oldalam beteg... a bal épségben van. nuku völgyezés, maradj itthon és pusztulj  bele az idióta gondolataidba. jó terv.....