soha ne bízz a csodákban. csodák nem léteznek. tombol a lelkem és megnyugvást keres. ha nem hiszek többet benned, akkor nem bizonyíthatok. azért adtam oda azt ami a szivemből megmaradt, hogy vigyázz rá és nem azért hogy játssz vele...
magyarfakton ülök...hallgatom ahogy tanárnő Krúdy egyik novelláját magyarázza... a szerelemről szól. a teremben hullámzanak a szavak melyeknek csak pár darabkája jut el a tudatomig. nem itt járok.... illetve csak szeretnék nem itt lenni. a világomat akarom és főként a farkasokat! túl sokmindnent gyűlölök ahhoz, hogy élni tudjak velük. szükségem van a fájdalomra, át akarom adni a testem a kibaszott gondolataimnak melyek amőbaként kebeleznének be (ha hagynám)...leírok egy mondatot és gyűlölet tölt el...gyűlölöm a gondolataimat, gyűlölöm a szavaimat, gyűlölöm azt hogy gyűlölöm. mindenhol a szerelem jön elő. szerelemígyszerelemúgy....már hányingerem van a hársfától és a bódító szarságoktól. érezni akarom azt amikor nincs gondolat, csak az adrenalin...
mellesleg ma teljesült egy apró álmom....soha nem fogok úgy írni ahogyan Ő, de legalább tudja hogy létezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése