ság ség

istentelensÉG ság sÉG képző képződmény egy kibaszott képződmény van a szivem helyén egy kibaszott világ vesz körül amiben élni lehetetlensÉG ság sÉG épp eszűsÉG nincs ember aki ne pusztulna bele a lehetetlen valóság sÉG erek és vér na meg hús és bőr mely eltakar ha kell mert csak egy undorító húscafat érzelemmentessÉG ság sÉG egy embernek nevezett lény mely élni akar és harcol mert kell mert muszáj mert a fájdalom éltet mert a fájdalom a minden mert nincs szeretet se gyűlölet csak a fájdalom mert az örök és elpusztíthatatlan gyere és harapj hogy fájjon a helyed és ne csak belül égesd szét a kibaszott félember lelkét gyere és tüntessük el a felhőket mert kell mert muszáj hogy tiszta legyen az ÉG ság sÉG

felvilágosodás?

rájöttem hogy miért nem tudok írni. faszául kiöltem magamból minden érzelmet. érzéketlenné váltam. enyhén szólva ijesztő... ez mi a fasz? de most komolyan? hogy lehet hogy nem érzek semmit? nincsenek érzéseim... miért? a leszarom üzemmód ennyire magába szippantott volna? könyörgöm valaki rántson vissza mert ez nem én vagyok! 

 istentelen. senki. idegen.

"se éhes se szomjas se fáradt se boldog se semmi
csak itt lököm neked magam hogy érezd"

egy kis üzenet

imádom amikor olyan emberek akarnak rosszat akikben eddig megbíztál... sőt mondhatni hogy két évig az életed volt a másik pedig az állítólagos barátnőd. hát köszönöm szépen de az ilyen emberekből inkább nem kérek. az élet csalódások sorából áll... ha valaki így dolgozza fel hogy esetleg már nem bíznak benne annyira mint rég, akkor sajnálom és csak nevetni tudok rajta. szóval bocsi ha a képetekbe röhögök. a rosszindulat és az irigység határtalan az emberekben. jelenleg optimizmus és leszarom keveredik az ereimben.... de azért ott van a csakazért is dolog... nehogy már lenézzenek azért mert igazat mondok. sajnálom de az igazságot vagy elfogadjátok és megtanultok élni benne, vagy hazugságok soraival etetitek a kis agyacskátokat és égetitek ki a retinátokat. 

ezt már én sem értem...

új félelmeket szereztem. félek az éjféltől... és nem csak a tükörtől hanem magától az éjféltől is. félek az érzéseimtől, félek hogy nem szabad éreznem amit érzek, félek attól hogy félek. félek a felém repülő labdáktól, félek a szavaktól, félek a tettektől és félek a következményektől. félek, hogy nem leszek türelmes és félek hogy elrontom. félek hogy a félelmek rosszulléteket hoznak és félek felhődarabkákat szedni. félek hogy szerelmes leszek (és mind belehalunk) félek kimondani a félelmeimet. 

kedden egy igen érdekes beszélgetésben volt részem... egy személy, mesélt egy történetet ami igen érdekes gondolatokat váltott ki belőlem. enyhén szólva meglepődtem magamon. az egyik ilyen gondolat menet a következő: 

"Ott vannak a kételyek… nézz körül… azt hiszed hatalmas vagy… mihez képest? Egy hangyának biztosan… és a naprendszerben? A hatalmas univerzumhoz képest mekkora lehet egy hangya? És az olyan dolgok amiket szabad szemmel nem is látunk? És ha vannak olyan dolgok amik még a mikroszkopikusnál is kisebbek?  Mi az hogy kicsi? Mi az hogy nagy? Ha bele gondolsz nincsenek konkrét BIZTOS dolgok… miért butítják az embereket? Miért a pénz és a gépek veszik át a hatalmat? Miért szenvednek azok a népek  akik teljes életet élnek a pénz és gépek és „civilizáció” nélkül? Ott vannak a nagy olaj tulajdonosok… tele pénzzel. Jönnek a zsenik, akik rájöttek arra, hogy hogyan lehetne elektromos autót használni a mindennapi embernek olcsón… mondjuk hogy a zseniknek van családjuk, de nincs munkájuk… a milliárdos mivel fogja elhallgattatni? Naná hogy azzal amiből neki kurva sok van… egyébként meg az a sok idióta már rég rájött arra hogy hogyan lehetne olaj nélkül élni, csak addig amíg van miből pénzt szedni, addig nem fogja érdekelni hogy rombolja vele az életét… a földet, amiből csak egy van. Nem arra kellene pénzt költeni hogy hová menjünk ha már ez nem lesz, hanem arra hogy hogyan tudnánk ezt az egyet amink van megtartani…"

rájöttem hogy ilyen dolgokon fölösleges felhúznom magam.. a világ ilyen... gyors és nem tudunk vele mit tenni. 

csak mind belehalunk... 

mit műveltél velem? miért érzem amit nem lehet? miért hiányzol ennyire? miért kell csöndben lennem? miért félek? miért látom mindig csak azt, hogy "0" ?

zsongás

meleg... iszonyatosan forró meleg.... kibírom... csütörtökig nem halhatok meg... csak tudnám hogy hogyan mondjam el neki amit érzek. igazából félek még kimondani...na meg attól is félek hogy ő mit reagál rá... lehet hogy meg sem szólalok majd... és csak némán cilizem hátha elalszik és nem kell beszélnem... vagy ki tudja... lehetséges hogy bezsongok és be nem áll majd a szám... mint a múlt csütörtökön... oh tényleg, az is csütörtökön volt... 

újabb fejlemény, CC-őrületem ismét előjött... és rohadtul ÉLVEZEEEEEEEEEEM!!!

Guitar Hero és a többi

végre vége a sulinak. egy hónap pihi, aztán kezdhetek megint bele a tanulásba.. na meg a meló (ha összejön)... nem bánnám már ha csütörtök lenne. szeretnék a szemébe nézni, és úgy elmondani neki mindent amit érzek. józanul hogy emlékezzen rá. vagy kitudja... lehet hogy csak némán halálracilizem.... az a lényeg hogy itt legyen... hogy ne hagyjon egyedül.

nemsokára nyaralás... 10 nap messze innen a családdal... fenomenális lesz... remélem lesz valami értelmes csúszda meg hidegvizes medence a strandon... szeretnék tisztességesen megtanulni szaltózni... meg remélem lesz egy Tattoo szalon a közelben... apa megigérte. ezért várom, semmi másért. mára olvasást terveztem...előtte inkább kialszom magam, aztán hagyom hogy végre elvesszek a betűk közt. Toby már két hete eltűnt. állítólag látták felnémet közelében.... nem adom fel...

remélem a héten be tudom cseréltetni az értelmetlen PS3 játékokat... még kockulni sem tudok rendesen...de legalább ismét ZENÉT hallgatok... nem pedig még zenének sem nevezhető zajt engedek a fülembe.

Bakancslista

1. Svédországban lakni egy erdő közepén
2. Bazsóval megtanulni svédül meg  finnül és Finnországban lakni
3. Részegen tollasozni
4. Megtanulni a finntrolltól a trollhammarent zongorán
5. Élőben farkasokat látni (nem állatkertben)
6. Minden nap jégkását inni a kisdobón (kivi, málna, trópusi...gyönyörű színek)
7. Megtanulni az Ensiferumtól a Vandrarent, hogy völgybe tudja énekelni
8. Kimenni a hegytetőre és versenyezni, hogy ki lát több hullócsillagot
9. Megtanulni tisztességes szaltót ugrani a vízbe

folytatás alatt

bejegyzés

ez miez? nem megy az írás... csak bámulni a semmire... a lényegtelen értelemvesztett szavakra. olyan üres, olyan semmis. megpróbálni nem érezni azt amit igazából ordítasz magadból. megpróbálni kapaszkodni valakiben, aki nem hagy el, nem hagyja hogy lezuhanj a végeláthatatlan univerzumba. megpróbálni nem emlékezni az előző estére, a részeg ember szavaira, elképzeli azt, hogy ez a valóság és hinni abban hogy a részeg ember őszinte. megpróbálni nem szédülni a fénytől és a betűktől amik a képernyőről vinnyognak felém és rántanak magukba. 

hányás a láthatáron...

kérdések

mi a franc történik velem? miért érzem úgy hogy csak zuhanok a semmibe ismét? miért forognak velem a dolgok és miért nincs erőm? miért taszítom el magamtól a lényeket? miért akadok ki azon ennyire ha nincs itthon csoki? miért érzem megint kívülállónak magam? miért félek a jövőhéttől? miért félek holnap nemnevezzüknevénhez menni? miért kérdezek már megint értelmetlen dolgokat? és egyáltalán kitől kérdezem ezeket? talán magamtól? ki fog nekem válaszolni? miért létezik az a szó hogy miért? miért hagytam el az egyik felemet egy titkos univerzumban? miért csinálja ezt velem a másik fele?  mikor hányom már ki a lelkemet?

merre jársz Toby?

egy hete és 3 napja hogy eltűnt... legelső igazi élő születésnapi ajándékom volt... az első perctő fogva családtag... olyan pici kutyus, hogy minden zugon kifér... hiába csináltuk meg a kerítést, akkor megiramodott és átugrott felette... sosem bírt itthon maradni ezért sajnos meg kellett kötnünk. volt olyan, hogy elengedtük, aztán egy pillanatra nem figyeltünk és már el is tűnt... és 3 napig nem jött vissza. az utóbbi időkben, minden este szabadon volt, kicsit kóborolt aztán mindig hazatalált reggelre. kivéve szombaton... azóta nem láttam. merre jársz? élsz még egyáltalán? befogadott talán valaki? jó helyed van nála? gyere haza.....

(azt mondtad addig ölelnél, míg minden rossz el nem múlna... azt hiszem most nagyon nagy szükségem lenne arra az ölelésre...csak amíg újból haza nem jön...)

vándor

annyira imádom amikor a tanulástól minden érdekesebb... de legalább rendet raktam a szobámban. lehetne már egy kis rend a fejemben is...szeretném átszúrni a kezemet. most azonnal... baszhatom mert se pc-m se steril tűm...nem megyek 23-án a falunapra... nem futok utána többet. nem érdekel ha elolvassa és felhív, hogy miért írok ilyeneket... most tudja olvasni, bezzeg amikor szépeket írtam neki és akartam hogy olvassa és érezze azt amit én, szart az egészbe...földhözragadt emberiség... tegnap ismét jó volt a völgyezés... megint új emberek, és iszonyat jó beszélgetések, na és a hazabuszozás....fura érzés a saját utamat járni, és csak anyáéknak megfelelni... fura de jó... valahogy szabadabbnak érzem magam. persze ez nem azt jelenti, hogy hirtelenjében el tudom felejteni azt a majdnem 2 évet. megint írom a semmit. nem szeretem ezt az érzést. még mindig nem tudom a Tumman virran taa-t... de a Vándort sem... nem baj.... majd legközelebb. ismét egy fenomenális bejegyzés, amihez nincs merszem írni... egyszer összegyűjtöm az összes gondolatomat, és írok neki egy nagyon hosszú levelet. 

csütörtök

a finn tényleg könnyebben tanulható mint a svéd. holnapra be kell vágnom 10 tétel. a drága némettanárom eldöntötte, hogy megszopatja a fejemet év végére.... imádom hogy van WiFi suliban... fel tudja dobni a napomat amikor huszadszorra nézem a blogját és új bejegyzése van, vagy válaszol az egyik megjegyzésemre (amihez rengeteg erő kellett hogy leírjam) 

lehetne már holnap délután 5 óra... hiányoznak az értelmes emberek. alig várom már, hogy megszabaduljak a szopottgombóc fejű ofitól, az idióta osztályomtól, na meg a sulitól. nem idevaló vagyok.... erre már 9. ben rájöttem, de anya megmondta "ha elkezdesz egy iskolát nem mehetsz át máshová... végig kell csinálnod" hát... 8-ban még nem tudtam hogy gyűlölni fogom a közgét....

tegnap megint voltam dilidokinál. néha olyan érzésem van, hogy tök fölöslegesen járok. amit mondok ott, az valahogy mindig érzelemmentes, mindig más mint a valódi érzéseim...

lényegébe véve, baszhatom a rezet a német felett, és maximum éjjel lesz időm tanulni tovább az egyik kedvenc dalomat...

magyar óra

soha ne bízz a csodákban. csodák nem léteznek. tombol a lelkem és megnyugvást keres. ha nem hiszek többet benned, akkor nem bizonyíthatok. azért adtam oda azt ami a szivemből megmaradt, hogy vigyázz rá és nem azért hogy játssz vele...

magyarfakton ülök...hallgatom ahogy tanárnő Krúdy egyik novelláját magyarázza... a szerelemről szól. a teremben hullámzanak a szavak melyeknek csak pár darabkája jut el a tudatomig. nem itt járok.... illetve csak szeretnék nem itt lenni. a világomat akarom és főként a farkasokat! túl sokmindnent gyűlölök ahhoz, hogy élni tudjak velük. szükségem van a fájdalomra, át akarom adni a testem a kibaszott gondolataimnak melyek amőbaként kebeleznének be (ha hagynám)...leírok egy mondatot és gyűlölet tölt el...gyűlölöm a gondolataimat, gyűlölöm a szavaimat, gyűlölöm azt hogy gyűlölöm. mindenhol a szerelem jön elő. szerelemígyszerelemúgy....már hányingerem van a hársfától és a bódító szarságoktól. érezni akarom azt amikor nincs gondolat, csak az adrenalin...

mellesleg ma teljesült egy apró álmom....soha nem fogok úgy írni ahogyan Ő, de legalább tudja hogy létezem

utálokcímetadni

tanulás... kellene. nem szabad elhagynom magam mert küzdenem kell... de miért is? sikerült a mai napomat eddig kibírni egyetlen fél szemecske felhődarab nélkül....erre eddig büszke voltam, de már annyira nem érdekel... leírtam neki és valahogy a várt dicséret elmaradt...valahogy hidegen hagyta az egész...hogy bizonyítsak ha nem veszi észre? miért küzdjek? megéri még? lesz ennek valaha jó vége? kitől kérdezem ezeket és miért?

mellesleg gyönyörű a hold...feléledtek farkasösztöneim... de kivel osszam meg a világomat ha benne élni nem akar?

ne kóborolj tovább...

hiányzom neki. láttam a szemén. csak rám figyelt és végigszaglászott. érezte, hogy úgy hajpakolásom van. végre a karjaimban tudhattam pár másodpercre. arra az időre visszakaptam a másik felemet. 

túlélem

az Alienem  leköltözött a hasamba... az antibiotikum szépen tönkre vágta a pocakomat...  értelmetlen szavak és számok kavarognak a fejemben. emlékek, illatok, képek, pillangók a gyomromban és újra bízok hogy a...-ok helyére 23-án szép dolgok fognak kerülni. egy okból várom a holnapot...megint találkozhatok Vele és bizonyíthatok, hogy az az ember akibe beleszeretett, szépen lassan visszatér. a félemberből talán egyszer újból egész lesz.

fassza

egy Alien költözött belém, és ez nem a hasamon fog kijönni, hanem szétszakítja a fejemet. érdekes volt tegnap hajnalban arra az érzésre kelni, hogy valaki kaparja ki a mandulámat mert beledöglök. nem elég hogy a mandulám és a nyirokcsomóm be van gyulladva, neki kell még a torkom is... a doki megmondta, "a hétvégére köhögni is fogsz"... képzeld el a köhögést és a gennyes mandulagyulladást... inkább nem köhögök... na meg itt van a láz... abban csak az a jó, hogy érdekes dolgokat álmodok/hallucinálok tőle. nem bírok enni, a hasam már ki van lyukadva az éhségtől és már az is iszonyatosan fáj.végülis még szerencse hogy egy félember vagyok....csakis a jobb oldalam beteg... a bal épségben van. nuku völgyezés, maradj itthon és pusztulj  bele az idióta gondolataidba. jó terv.....