ezt már én sem értem...

új félelmeket szereztem. félek az éjféltől... és nem csak a tükörtől hanem magától az éjféltől is. félek az érzéseimtől, félek hogy nem szabad éreznem amit érzek, félek attól hogy félek. félek a felém repülő labdáktól, félek a szavaktól, félek a tettektől és félek a következményektől. félek, hogy nem leszek türelmes és félek hogy elrontom. félek hogy a félelmek rosszulléteket hoznak és félek felhődarabkákat szedni. félek hogy szerelmes leszek (és mind belehalunk) félek kimondani a félelmeimet. 

kedden egy igen érdekes beszélgetésben volt részem... egy személy, mesélt egy történetet ami igen érdekes gondolatokat váltott ki belőlem. enyhén szólva meglepődtem magamon. az egyik ilyen gondolat menet a következő: 

"Ott vannak a kételyek… nézz körül… azt hiszed hatalmas vagy… mihez képest? Egy hangyának biztosan… és a naprendszerben? A hatalmas univerzumhoz képest mekkora lehet egy hangya? És az olyan dolgok amiket szabad szemmel nem is látunk? És ha vannak olyan dolgok amik még a mikroszkopikusnál is kisebbek?  Mi az hogy kicsi? Mi az hogy nagy? Ha bele gondolsz nincsenek konkrét BIZTOS dolgok… miért butítják az embereket? Miért a pénz és a gépek veszik át a hatalmat? Miért szenvednek azok a népek  akik teljes életet élnek a pénz és gépek és „civilizáció” nélkül? Ott vannak a nagy olaj tulajdonosok… tele pénzzel. Jönnek a zsenik, akik rájöttek arra, hogy hogyan lehetne elektromos autót használni a mindennapi embernek olcsón… mondjuk hogy a zseniknek van családjuk, de nincs munkájuk… a milliárdos mivel fogja elhallgattatni? Naná hogy azzal amiből neki kurva sok van… egyébként meg az a sok idióta már rég rájött arra hogy hogyan lehetne olaj nélkül élni, csak addig amíg van miből pénzt szedni, addig nem fogja érdekelni hogy rombolja vele az életét… a földet, amiből csak egy van. Nem arra kellene pénzt költeni hogy hová menjünk ha már ez nem lesz, hanem arra hogy hogyan tudnánk ezt az egyet amink van megtartani…"

rájöttem hogy ilyen dolgokon fölösleges felhúznom magam.. a világ ilyen... gyors és nem tudunk vele mit tenni. 

csak mind belehalunk... 

mit műveltél velem? miért érzem amit nem lehet? miért hiányzol ennyire? miért kell csöndben lennem? miért félek? miért látom mindig csak azt, hogy "0" ?