2012. március 30., péntek

teljes őszinteség

őszintén írok, és nem érted. sosem leszel az, akit szeretném hogy legyél nekem.
kihúztál, és ugyanúgy menni fogsz tovább, ugyan úgy élni fogod az életed, mert én csak egy jelentéktelen húsdarab vagyok számodra, egy dög, és semmi más. semmi értékes, csak egy ember a sok közül, akit épen megmentettél valami olyan borzalomtól, amit talán felfogni sem tudsz.
soha senki nem fogja átélni ezt. még csak megérteni sem teljesen. Te képes lennél rá. de elérhetetlen vagy számomra és van egy olyan érzésem hogy örökké az is maradsz.
nem szabad futnom utánad. csak nézlek szomorúan, és sosem felejtelek el.

ha figyelsz, most elmondom miért hiszek az álmokban.
eddig csak az álmaimban jelent meg, mindig farkas alakban. vigyázott rám és olyan helyekre vitt amiknek a látványától megborzongtam. ki tépett ebből a monoton világból és megmutatta azt az oldalát az undorítónak amit csak a csodaszemével láthat. és láttam. én is láttam mert megmutatta nekem. és a gyönyörűnél is gyönyörűbb volt. mondhatni katartikus élmény. nem voltam egyedül, mert a farkasom mindig ott volt nekem. és erre megjelensz és elérhetetlen vagy. kegyetlenség. de hiszek az álmokban mert létezik a farkasom, mert létezel, és ez nekem elég ok arra, hogy tovább álmodjam a világ másik oldalát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése