ez olyan dolog lehet, amit csak bizonyos emberek adhatnak meg nekem. jelenleg kettő.
az egyik elérhetetlen számomra és (valószínűleg) az is marad, a másik személytől meg soha nem fogom visszakapni azt a szeretetet amire jelenleg is szükségem lenne.
mikor voltam ennyire boldog hogy ennyit szenvedjek? azért az egy napért kapok már 2. hete tartó fájdalmat?
mindenem szenved. nem csak a lelkem, már a testem is. de ezt most nem élvezem.
egyedül vagyok a rózsaszín pokolban, ahol minden tökéletes egy külső szemlélő számára. tető a fejem fölött, rendezett ház, boldognak látszó emberek. és mégis minden sötét.
szeretetet akarok. elég szeretetet ahhoz hogy ki tudjak mászni ebből.
egyedül vagyok. mindenki csak játszik, él, nevet, szórakozik és semmit nem szenved érte. Téged akarlak!
Csodaszeretetet akarok.
Megint csak zuhanok. Megint csak üresség, ami rettentően kínozza a bensőmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése