A párduc
a párizsi állatkertben
A vonuló rácsoktól pillantása
oly fáradt, hogy már nem fog semmin át.
Úgy látja: ez az ezer rács világa,
s az ezer rács mögött nincsen világ.
Puha járás, rugalmas, ernyedetlen,
a legeslegkisebb kört rója csak:
erőtánc ez a pont körül, amelyben
kábultam áll egy roppant akarat.
Csak néha megy föl némán a pupillák
függönye. Ekkor egy kép belehull,
a tagok megfeszült csöndjén süvít át,
s a szívben elhal szótalanul.
/Rilke/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése