csak egy álom...

a legrosszabb dolog, amikor nincs kinek írni. olvassa ezt egyáltalán valaki? szól hozzám valaki?
soha többé nem fogok aludni! soha többé nem akarok álmodni! borzalom.

semmittevés és császkálás a város közepén egyedül. eljön az idő, mennem kell a megszokott helyre. oda ahol meghallgat valaki. nem akarok menni. a legutóbb is borzalmas volt. ráadásul az eső is esik.
elindultam mert muszáj volt. belépek egy helyre, de nem az a hely mint régen volt. valami más, valami új benne. bemegyek a váróterembe. ahogy kinyitom az ajtót, azonnal érzem, hogy valami nincs rendben. valami fémes szag  keveredik izzadtsággal és van még valami a levegőben ami bűzlik, de ezt nem ismerem. a pici terem ami mindig üres, most tele van. fiatal és idős emberek sora áll egy vastag vasajtó előtt. ők bűzlenek ennyire. de honnan jön a fémes szag? lenézek a földre. a vas ajtó alól szivárog kifelé a vér. karmazsin színű friss vér. kavarog a gyomrom, zúg a fülemben a zaj. átvillan a fejemben hogy vajon mire várhat ez a sok ember? a vesztüket akarják? a vágóhídon lennék? de nem. akkor nem lennének ilyen vidámak, nem beszélgetnének egymással. önző módon hallgatna mindenki. akkor meg mi van itt? nem tudom. erőt kell vennem magamon és továbbmennem. ott egy kis ajtó, ha azon átmegyek akkor a megszokott helyen leszek. gyerünk! el kell indulnom...... sikerült. átverekedtem magam a tömegen, mindenki értetlenül leste a lépteimet. csukott szemmel kinyitottam a kisajtót. megint nem a megszokott kép. a kis szoba helyett egy hatalmas előtérszerűség tárult elém. itt is mindenhol csak emberek és előttem egy fém rács, ami nem lehetett kinyitni. de akkor hogy kerültek oda be az emberek? egyáltalán hol vagyok? mi ez a hely? hol van az ismerős néni? hol van valaki aki épelméjű?  vissza kell fordulnom. megint erőt kell vennem magamon. kavarog a gyomrom, nem látok, minden zajos és a hatalmas tér egyre kisebb lesz. hánynom kell....
nem tudom mi történt. valahogy kikecmeregtem, vissza a városba. éreztem magamon az esőcseppeket és a friss levegőt, ahogy szépen lassan átjárta a testem. megkönnyebbültem. hátranéztem, és láttam hogy az ajtóra ami mögött a pokol volt, rá van ragasztva egy cetli. a kis, rongyos cetlin ez állt fura, dőlt és kacifántos betűkkel: VÉRVÉTEL 
nemértettem hogy miért nem véradás? kinek kell a vér? miért volt mindenki olyan bolond odabent? miért volt minden tiszta mocsok? ......
eszembe jutott, hogy van nálam telefon. felhívtam a nénit, aztán valahogy odataláltam hozzá. kicsit megkönnyebbülten rámosolyogtam. ő kinyitotta előttem az ajtót, aztán felébredtem.
feküdtem az ágyamban, hallgattam ahogy zuhog az eső odakint. fáztam, de észrevettem hogy leizzadtam. mindenem csurom vizes volt. ránéztem az órámra. 10:05-öt mutatott. ideje felkelni.....