rájöttem valamire. mégis létezik a végtelen, csak nem a matematika világában. és a végtelen is egyszer véget ér. úgy, mint ahogyan minden. valószínűleg azért használjuk azt hogy végtelen, mert nem tudhatjuk előre bizonyos dolgok végét.
2012. április 9., hétfő
reflektorfény
...a kölni szagtól bűzlő teste, csak a sötétségre, és a csendre vágyott. mindennél jobban szerette volna, hogy kikerüljön a reflektor fényből. csak ne keresné senki, csak ne foglalkoznának vele. csak annyit akart mint a hétköznapok. nem hiányozni senkinek. feküdni és semmit nem tenni. elveszni a katyvaszban és belefulladni az idő végtelen sokaságának tengerébe. undorító világ. ebben nem lehet élni. ő sem akar, de valami mégis hajtja. vajon mi vagy ki lehet az? valaki, akinek végtelen szeretetet nyújt, anélkül hogy észrevenné azt...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése