2012. április 9., hétfő

reflektorfény

...a kölni szagtól bűzlő teste, csak a sötétségre, és a csendre vágyott. mindennél jobban szerette volna, hogy kikerüljön a reflektor fényből. csak ne keresné senki, csak ne foglalkoznának vele. csak annyit akart mint a hétköznapok. nem hiányozni senkinek. feküdni és semmit nem tenni. elveszni a katyvaszban és belefulladni az idő végtelen sokaságának tengerébe. undorító világ. ebben nem lehet élni. ő sem akar, de valami mégis hajtja. vajon mi vagy ki lehet az? valaki, akinek végtelen szeretetet nyújt, anélkül hogy észrevenné azt...

rájöttem valamire. mégis létezik a végtelen, csak nem a matematika világában. és a végtelen is egyszer véget ér. úgy, mint ahogyan minden. valószínűleg azért használjuk azt hogy végtelen, mert nem tudhatjuk előre bizonyos dolgok végét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése