akihez eddig őszintén szóltam, nem szól. kisgyerekes rajongással vettem körbe. ez nem volt jó ötlet. sosem tudom megoldani a problémáimat, és sosem tudok dönteni a tetteimről. nem tudom mit miért teszek, csak követem az ösztönt. hát ez most nem jött be. azt hiszem felnőttem. legalábbis egy kicsit felnőttebb lettem. békén hagyom, ha akar majd ír, de nem fog. tudom hogy nem fog. maximum egy kicsit hiányzik majd, de csak az elején. én soha nem fogok hiányozni neki. érthető. utoljára kapsz tőlem egy kis Rilkét a szívemből.
Hogyha kiáltanék ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szívére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyu minden angyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése