a szépszeműmet elengedtem, tátongó emberem szenvedtetésére nincs szükségem, a többiek meg túlságosan földhözragadt lények.
hiányzik minden és mindenki. most még szenvedni is jobban szeretnék ennél.
megint zuhog az eső, és én nem akarok elaludni. félek. villámlik, sötét van, és megint minden zajos. kopognak az esőcseppek a párkányomon jelezve, hogy kint tombol az idő. szeretnék vele tombolni én is.
" Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják."
Te a térdedről karmolod a bőröd, én a lelkemet tépem szét belülről. A Madarad kipiheni magát, és majd újra gyönyörűen fog szárnyalni. Talpra kell állnod, és parancsolnod a Madaradnak.
"Minden, ami szörnyű, a szeretetünkre éhes."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése