átváltozás

mostanában mindenki új blogot kezd. új élet meg emberek meg gondlatok? talán. csak a magam nevében tudok nyilatkozni, hogy tiszta lappal indulok egy boldogabb blogon. majd ha szomorú leszek jelentkezni fogok itt is. egyszerűen ez nem a boldogságról szól és sosem szólt.
egyenlőre elköszönök, bár ezt senki sem fogja érteni: "najólvan"

feleslegesember

csinálni egy boldog embert... akkor már könnyebb létrehozni egy másik univerzumot. egy olyan emberbe akarsz boldogságot erőszakolni aki fél tőle. ordítsd már le a fejét és mondd abba a kibaszott szemébe hogy EMBER VAGY TE IDIÓTA BALFASZ (és az emberi lét hozzátartozója a boldogság)! megint csak érthetetlen katyvasz, kóc, csak semmi és élettelenélő. éjfél, félelem, még mindig dilidoki, hiány. pia, emberek, cigifüst, busz aztán magány. remegés, hányinger, fájdalom, szenvedés. nem működik a testem. egy romlott lélek irányít aki nem hisz semmiben. egy ismeretlen idegen. a neve John Doe. ő irányítja Alient is. megpusztulhatnátok már végre a saját gondolataitok bűzös mocsarába fulladva. 

agymenés

úgy tűnik elég sok minden kimaradt az életemből. el kellene intéznem a teszkós papírjaimat mert mire odajutok hogy nyári munka, megkezdődik az utolsó évem ebben a retkedékben. ha már ahhoz is lusta vagyok, hogy kitöltsem a lapokat akkor dolgozni hogy akarok? ezzel már aztán jól elintézem az amúgy értelmetlen életemet. leszoktam a gyógyszerekről, ami egyébként jó mert nem szennyezem vele a májam, viszont ma rájöttem, hogy ez még nem jelenti azt, hogy meg is gyógyultam. 

a kis állatkám a gyomromban kezd megszeretni és kezdek hozzá szokni hogy létezik és nem egy Antikrisztus fogok a világra hozni. Alien szépen befészkelte magát és esze ágában sincs békén hagyni. 

az emberek miért oldódnak jobban alkohol hatására? miért nem képesek alkohol nélkül is megnyílni? 

miért vagy "érzéketlen" ? miért nem emlékszel a beszélgetésekre amik nekem igenis sokat jelentenek? miért nem vagy egy picit is érzékeny? miért érzem azt, hogy nem megy ez nekem? mégis szeretlek.... engedd át magad nekem kérlek! kellesz nekem! és nem csak alkoholos állapotban.... 

újra itt

közel 10 napos szenvedésem véget ért. a maszkomat ismét felvettem, tehát alkotni megint nem fogok tudni. szeretnék egy emberke idegeire menni... lehet hogy el is kezdem. 

megint hamar belevágtam egy kapcsolatba, ami nem biztos hogy jó ötlet volt. jó érzés ha szeretve van az ember nem? túl jól működik a leszarom üzemmód és az érzelmek nélküli élet. 

értelmet ne keress

"Kit érdekelne,ha kitörne valami háború 
a magam részérõl inkább a seggem félteném,
hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van 
valami mély dolog fenekén."

Elég érdekes hogy az ember hangulata egyik pillanatról a másikra mekkorát tud változni. Az Alienem kezd életre kelni, már több mint egy hete csak mocorog és rágja a gyomromat. Nem baj. Hadd rágjon lyukat belém. Akkor legalább nem lesz semmi a tükörben ha elé állok. Hihetetlen hogy a szavaknak mekkora ereje van... szerintem a csöndnek még nagyobb. Ordíts némán, a szemed elárul. Sok a felhő... holnap el kell tüntetnünk őket nem gondolod?  

ennyi csak

felhőtlen ég, Rock'n Roll és nevetés. egy lány aki ribancnak hív, egy régi lény aki miattam sír, több férfiú akik csalódtak, és egy férfi aki ragyogtat. 

ság ség

istentelensÉG ság sÉG képző képződmény egy kibaszott képződmény van a szivem helyén egy kibaszott világ vesz körül amiben élni lehetetlensÉG ság sÉG épp eszűsÉG nincs ember aki ne pusztulna bele a lehetetlen valóság sÉG erek és vér na meg hús és bőr mely eltakar ha kell mert csak egy undorító húscafat érzelemmentessÉG ság sÉG egy embernek nevezett lény mely élni akar és harcol mert kell mert muszáj mert a fájdalom éltet mert a fájdalom a minden mert nincs szeretet se gyűlölet csak a fájdalom mert az örök és elpusztíthatatlan gyere és harapj hogy fájjon a helyed és ne csak belül égesd szét a kibaszott félember lelkét gyere és tüntessük el a felhőket mert kell mert muszáj hogy tiszta legyen az ÉG ság sÉG

felvilágosodás?

rájöttem hogy miért nem tudok írni. faszául kiöltem magamból minden érzelmet. érzéketlenné váltam. enyhén szólva ijesztő... ez mi a fasz? de most komolyan? hogy lehet hogy nem érzek semmit? nincsenek érzéseim... miért? a leszarom üzemmód ennyire magába szippantott volna? könyörgöm valaki rántson vissza mert ez nem én vagyok! 

 istentelen. senki. idegen.

"se éhes se szomjas se fáradt se boldog se semmi
csak itt lököm neked magam hogy érezd"

egy kis üzenet

imádom amikor olyan emberek akarnak rosszat akikben eddig megbíztál... sőt mondhatni hogy két évig az életed volt a másik pedig az állítólagos barátnőd. hát köszönöm szépen de az ilyen emberekből inkább nem kérek. az élet csalódások sorából áll... ha valaki így dolgozza fel hogy esetleg már nem bíznak benne annyira mint rég, akkor sajnálom és csak nevetni tudok rajta. szóval bocsi ha a képetekbe röhögök. a rosszindulat és az irigység határtalan az emberekben. jelenleg optimizmus és leszarom keveredik az ereimben.... de azért ott van a csakazért is dolog... nehogy már lenézzenek azért mert igazat mondok. sajnálom de az igazságot vagy elfogadjátok és megtanultok élni benne, vagy hazugságok soraival etetitek a kis agyacskátokat és égetitek ki a retinátokat. 

ezt már én sem értem...

új félelmeket szereztem. félek az éjféltől... és nem csak a tükörtől hanem magától az éjféltől is. félek az érzéseimtől, félek hogy nem szabad éreznem amit érzek, félek attól hogy félek. félek a felém repülő labdáktól, félek a szavaktól, félek a tettektől és félek a következményektől. félek, hogy nem leszek türelmes és félek hogy elrontom. félek hogy a félelmek rosszulléteket hoznak és félek felhődarabkákat szedni. félek hogy szerelmes leszek (és mind belehalunk) félek kimondani a félelmeimet. 

kedden egy igen érdekes beszélgetésben volt részem... egy személy, mesélt egy történetet ami igen érdekes gondolatokat váltott ki belőlem. enyhén szólva meglepődtem magamon. az egyik ilyen gondolat menet a következő: 

"Ott vannak a kételyek… nézz körül… azt hiszed hatalmas vagy… mihez képest? Egy hangyának biztosan… és a naprendszerben? A hatalmas univerzumhoz képest mekkora lehet egy hangya? És az olyan dolgok amiket szabad szemmel nem is látunk? És ha vannak olyan dolgok amik még a mikroszkopikusnál is kisebbek?  Mi az hogy kicsi? Mi az hogy nagy? Ha bele gondolsz nincsenek konkrét BIZTOS dolgok… miért butítják az embereket? Miért a pénz és a gépek veszik át a hatalmat? Miért szenvednek azok a népek  akik teljes életet élnek a pénz és gépek és „civilizáció” nélkül? Ott vannak a nagy olaj tulajdonosok… tele pénzzel. Jönnek a zsenik, akik rájöttek arra, hogy hogyan lehetne elektromos autót használni a mindennapi embernek olcsón… mondjuk hogy a zseniknek van családjuk, de nincs munkájuk… a milliárdos mivel fogja elhallgattatni? Naná hogy azzal amiből neki kurva sok van… egyébként meg az a sok idióta már rég rájött arra hogy hogyan lehetne olaj nélkül élni, csak addig amíg van miből pénzt szedni, addig nem fogja érdekelni hogy rombolja vele az életét… a földet, amiből csak egy van. Nem arra kellene pénzt költeni hogy hová menjünk ha már ez nem lesz, hanem arra hogy hogyan tudnánk ezt az egyet amink van megtartani…"

rájöttem hogy ilyen dolgokon fölösleges felhúznom magam.. a világ ilyen... gyors és nem tudunk vele mit tenni. 

csak mind belehalunk... 

mit műveltél velem? miért érzem amit nem lehet? miért hiányzol ennyire? miért kell csöndben lennem? miért félek? miért látom mindig csak azt, hogy "0" ?

zsongás

meleg... iszonyatosan forró meleg.... kibírom... csütörtökig nem halhatok meg... csak tudnám hogy hogyan mondjam el neki amit érzek. igazából félek még kimondani...na meg attól is félek hogy ő mit reagál rá... lehet hogy meg sem szólalok majd... és csak némán cilizem hátha elalszik és nem kell beszélnem... vagy ki tudja... lehetséges hogy bezsongok és be nem áll majd a szám... mint a múlt csütörtökön... oh tényleg, az is csütörtökön volt... 

újabb fejlemény, CC-őrületem ismét előjött... és rohadtul ÉLVEZEEEEEEEEEEM!!!

Guitar Hero és a többi

végre vége a sulinak. egy hónap pihi, aztán kezdhetek megint bele a tanulásba.. na meg a meló (ha összejön)... nem bánnám már ha csütörtök lenne. szeretnék a szemébe nézni, és úgy elmondani neki mindent amit érzek. józanul hogy emlékezzen rá. vagy kitudja... lehet hogy csak némán halálracilizem.... az a lényeg hogy itt legyen... hogy ne hagyjon egyedül.

nemsokára nyaralás... 10 nap messze innen a családdal... fenomenális lesz... remélem lesz valami értelmes csúszda meg hidegvizes medence a strandon... szeretnék tisztességesen megtanulni szaltózni... meg remélem lesz egy Tattoo szalon a közelben... apa megigérte. ezért várom, semmi másért. mára olvasást terveztem...előtte inkább kialszom magam, aztán hagyom hogy végre elvesszek a betűk közt. Toby már két hete eltűnt. állítólag látták felnémet közelében.... nem adom fel...

remélem a héten be tudom cseréltetni az értelmetlen PS3 játékokat... még kockulni sem tudok rendesen...de legalább ismét ZENÉT hallgatok... nem pedig még zenének sem nevezhető zajt engedek a fülembe.

Bakancslista

1. Svédországban lakni egy erdő közepén
2. Bazsóval megtanulni svédül meg  finnül és Finnországban lakni
3. Részegen tollasozni
4. Megtanulni a finntrolltól a trollhammarent zongorán
5. Élőben farkasokat látni (nem állatkertben)
6. Minden nap jégkását inni a kisdobón (kivi, málna, trópusi...gyönyörű színek)
7. Megtanulni az Ensiferumtól a Vandrarent, hogy völgybe tudja énekelni
8. Kimenni a hegytetőre és versenyezni, hogy ki lát több hullócsillagot
9. Megtanulni tisztességes szaltót ugrani a vízbe

folytatás alatt

bejegyzés

ez miez? nem megy az írás... csak bámulni a semmire... a lényegtelen értelemvesztett szavakra. olyan üres, olyan semmis. megpróbálni nem érezni azt amit igazából ordítasz magadból. megpróbálni kapaszkodni valakiben, aki nem hagy el, nem hagyja hogy lezuhanj a végeláthatatlan univerzumba. megpróbálni nem emlékezni az előző estére, a részeg ember szavaira, elképzeli azt, hogy ez a valóság és hinni abban hogy a részeg ember őszinte. megpróbálni nem szédülni a fénytől és a betűktől amik a képernyőről vinnyognak felém és rántanak magukba. 

hányás a láthatáron...

kérdések

mi a franc történik velem? miért érzem úgy hogy csak zuhanok a semmibe ismét? miért forognak velem a dolgok és miért nincs erőm? miért taszítom el magamtól a lényeket? miért akadok ki azon ennyire ha nincs itthon csoki? miért érzem megint kívülállónak magam? miért félek a jövőhéttől? miért félek holnap nemnevezzüknevénhez menni? miért kérdezek már megint értelmetlen dolgokat? és egyáltalán kitől kérdezem ezeket? talán magamtól? ki fog nekem válaszolni? miért létezik az a szó hogy miért? miért hagytam el az egyik felemet egy titkos univerzumban? miért csinálja ezt velem a másik fele?  mikor hányom már ki a lelkemet?

merre jársz Toby?

egy hete és 3 napja hogy eltűnt... legelső igazi élő születésnapi ajándékom volt... az első perctő fogva családtag... olyan pici kutyus, hogy minden zugon kifér... hiába csináltuk meg a kerítést, akkor megiramodott és átugrott felette... sosem bírt itthon maradni ezért sajnos meg kellett kötnünk. volt olyan, hogy elengedtük, aztán egy pillanatra nem figyeltünk és már el is tűnt... és 3 napig nem jött vissza. az utóbbi időkben, minden este szabadon volt, kicsit kóborolt aztán mindig hazatalált reggelre. kivéve szombaton... azóta nem láttam. merre jársz? élsz még egyáltalán? befogadott talán valaki? jó helyed van nála? gyere haza.....

(azt mondtad addig ölelnél, míg minden rossz el nem múlna... azt hiszem most nagyon nagy szükségem lenne arra az ölelésre...csak amíg újból haza nem jön...)

vándor

annyira imádom amikor a tanulástól minden érdekesebb... de legalább rendet raktam a szobámban. lehetne már egy kis rend a fejemben is...szeretném átszúrni a kezemet. most azonnal... baszhatom mert se pc-m se steril tűm...nem megyek 23-án a falunapra... nem futok utána többet. nem érdekel ha elolvassa és felhív, hogy miért írok ilyeneket... most tudja olvasni, bezzeg amikor szépeket írtam neki és akartam hogy olvassa és érezze azt amit én, szart az egészbe...földhözragadt emberiség... tegnap ismét jó volt a völgyezés... megint új emberek, és iszonyat jó beszélgetések, na és a hazabuszozás....fura érzés a saját utamat járni, és csak anyáéknak megfelelni... fura de jó... valahogy szabadabbnak érzem magam. persze ez nem azt jelenti, hogy hirtelenjében el tudom felejteni azt a majdnem 2 évet. megint írom a semmit. nem szeretem ezt az érzést. még mindig nem tudom a Tumman virran taa-t... de a Vándort sem... nem baj.... majd legközelebb. ismét egy fenomenális bejegyzés, amihez nincs merszem írni... egyszer összegyűjtöm az összes gondolatomat, és írok neki egy nagyon hosszú levelet. 

csütörtök

a finn tényleg könnyebben tanulható mint a svéd. holnapra be kell vágnom 10 tétel. a drága némettanárom eldöntötte, hogy megszopatja a fejemet év végére.... imádom hogy van WiFi suliban... fel tudja dobni a napomat amikor huszadszorra nézem a blogját és új bejegyzése van, vagy válaszol az egyik megjegyzésemre (amihez rengeteg erő kellett hogy leírjam) 

lehetne már holnap délután 5 óra... hiányoznak az értelmes emberek. alig várom már, hogy megszabaduljak a szopottgombóc fejű ofitól, az idióta osztályomtól, na meg a sulitól. nem idevaló vagyok.... erre már 9. ben rájöttem, de anya megmondta "ha elkezdesz egy iskolát nem mehetsz át máshová... végig kell csinálnod" hát... 8-ban még nem tudtam hogy gyűlölni fogom a közgét....

tegnap megint voltam dilidokinál. néha olyan érzésem van, hogy tök fölöslegesen járok. amit mondok ott, az valahogy mindig érzelemmentes, mindig más mint a valódi érzéseim...

lényegébe véve, baszhatom a rezet a német felett, és maximum éjjel lesz időm tanulni tovább az egyik kedvenc dalomat...

magyar óra

soha ne bízz a csodákban. csodák nem léteznek. tombol a lelkem és megnyugvást keres. ha nem hiszek többet benned, akkor nem bizonyíthatok. azért adtam oda azt ami a szivemből megmaradt, hogy vigyázz rá és nem azért hogy játssz vele...

magyarfakton ülök...hallgatom ahogy tanárnő Krúdy egyik novelláját magyarázza... a szerelemről szól. a teremben hullámzanak a szavak melyeknek csak pár darabkája jut el a tudatomig. nem itt járok.... illetve csak szeretnék nem itt lenni. a világomat akarom és főként a farkasokat! túl sokmindnent gyűlölök ahhoz, hogy élni tudjak velük. szükségem van a fájdalomra, át akarom adni a testem a kibaszott gondolataimnak melyek amőbaként kebeleznének be (ha hagynám)...leírok egy mondatot és gyűlölet tölt el...gyűlölöm a gondolataimat, gyűlölöm a szavaimat, gyűlölöm azt hogy gyűlölöm. mindenhol a szerelem jön elő. szerelemígyszerelemúgy....már hányingerem van a hársfától és a bódító szarságoktól. érezni akarom azt amikor nincs gondolat, csak az adrenalin...

mellesleg ma teljesült egy apró álmom....soha nem fogok úgy írni ahogyan Ő, de legalább tudja hogy létezem

utálokcímetadni

tanulás... kellene. nem szabad elhagynom magam mert küzdenem kell... de miért is? sikerült a mai napomat eddig kibírni egyetlen fél szemecske felhődarab nélkül....erre eddig büszke voltam, de már annyira nem érdekel... leírtam neki és valahogy a várt dicséret elmaradt...valahogy hidegen hagyta az egész...hogy bizonyítsak ha nem veszi észre? miért küzdjek? megéri még? lesz ennek valaha jó vége? kitől kérdezem ezeket és miért?

mellesleg gyönyörű a hold...feléledtek farkasösztöneim... de kivel osszam meg a világomat ha benne élni nem akar?

ne kóborolj tovább...

hiányzom neki. láttam a szemén. csak rám figyelt és végigszaglászott. érezte, hogy úgy hajpakolásom van. végre a karjaimban tudhattam pár másodpercre. arra az időre visszakaptam a másik felemet. 

túlélem

az Alienem  leköltözött a hasamba... az antibiotikum szépen tönkre vágta a pocakomat...  értelmetlen szavak és számok kavarognak a fejemben. emlékek, illatok, képek, pillangók a gyomromban és újra bízok hogy a...-ok helyére 23-án szép dolgok fognak kerülni. egy okból várom a holnapot...megint találkozhatok Vele és bizonyíthatok, hogy az az ember akibe beleszeretett, szépen lassan visszatér. a félemberből talán egyszer újból egész lesz.

fassza

egy Alien költözött belém, és ez nem a hasamon fog kijönni, hanem szétszakítja a fejemet. érdekes volt tegnap hajnalban arra az érzésre kelni, hogy valaki kaparja ki a mandulámat mert beledöglök. nem elég hogy a mandulám és a nyirokcsomóm be van gyulladva, neki kell még a torkom is... a doki megmondta, "a hétvégére köhögni is fogsz"... képzeld el a köhögést és a gennyes mandulagyulladást... inkább nem köhögök... na meg itt van a láz... abban csak az a jó, hogy érdekes dolgokat álmodok/hallucinálok tőle. nem bírok enni, a hasam már ki van lyukadva az éhségtől és már az is iszonyatosan fáj.végülis még szerencse hogy egy félember vagyok....csakis a jobb oldalam beteg... a bal épségben van. nuku völgyezés, maradj itthon és pusztulj  bele az idióta gondolataidba. jó terv.....

címtelen

egy istenverte kibaszott félember! tükör mellettem, Scooter halkan dübörög a fülemben, a fejem máshol jár, és nem találom a lelkem.

csak leszarom és kész

hát ez fasza.... tönkre ment a jobb oldalam. mandula illetve nyirokcsomó gyulladás... előttem a köcsög vizsgák, és még a völgyezés is befuccsolt.... írtam ma egy egyes kimenetit és Bociszeműm is elég furán viselkedik velem... találkoznom kell Vele... erre lemondja... még fenomenálisabb. azért írok, mert már régen írtam. alkotói válság van... túlságosan leszarok mindent ahhoz, hogy értelmesértelmetlen gondolataim legyenek. sosem volt még ilyen hogy ennyire leszarjam a dolgokat. de élvezem... legalább is azt hiszem. azt, hogy jó-e ez így azt nem tudom... de ezt is leszarom.

kényszerítettek rá

They made me do it!

tegnap vagy ma

tegnap, vagy ma... nem tudom hány óra volt. valaki mondott nekem egy mondatot ami magába rántott.
"mi értelme szomorkodni a mán, holnap csak rosszabb lesz"

nem volt értelme tegnap szomorkodni... a ma tényleg rosszabb... és a holnap mégrosszabb lesz. miért mindig azokat az embereket bánom meg, akiket kurvára szeretek? mi a fasz ez a szar élet? gyűlölöm!!! 

csak ne csinálj semmit. csak szólj hozzám.... csak egyszer... csak hallgasd meg amit érzek... 

KÉRLEK!

ki akarom hányni a lelkem! John Doe vagy Frank! segítsetek

nincstelen

gyűlöllek, mert azt akarom, hogy szeress. azt akarom hogy vegyél észre és azt akarom hogy ugyanannyit szenvedj mint amit én szenvedek. fáradt vagyok. kimerítesz. 

ismét csak egy üvegcse annyi különbséggel, hogy nem felhő darabkák vannak benne, hanem egész felhők... erősebbek. 

legalább ezt olvasnád.... legalább a szombat estédet szánnád rám. legalább ne hagynád hogy leesek egy feneketlen kútba... aminek sosincs vége.. mindig csak lejjebb és lejjebb. csak húzz ki....

kihez kötődjek? kibe kapaszkodjak? 

talán...

ide kiteszem a titkot a képedbe csak hogy a képembe nézz hogyha hozzám beszélsz...
faszom a kurva életbe! kiteszem a lelkem, a szívem és szarsz az egészbe! éld ki magad, és esetleg még itt találsz!!!!!!!!! vagy nem!!!!

mellesleg köszönöm a képeket (andreapiovanni)

nincstelen.
senkiházi.
faszkalap.
csak három kibaszott szó....
a huzat csapkodja a kulcstalan ajtómat
minden egyes halk dörrenésre megijedek
háború... minden reggelem üresen telik nélküle.
minden hétvégém unalmas, és az ágyam is hideg.
a falon a képek, az ajándékok, és a kutyus...
a kutyust nem adom!
a saját tudatalattim fog megölni az álmaimmal...
túl élni... "csak még egy kicsit"...
de meddig várjak még Rád szerelmem?
a szerelmem vagy még egyáltalán?
új emberek zsonganak körülöttem mint a méhek. pánik... nincs doki, nincs üvegcsébe zárt felhődarabka, nincs épp ész, csak háború. hiányzol te kibaszott istentelen félember!

"...Eleven húsomon vak katonák gyalogolnak át
Hallani vélem a recsegő csontok pokoli zaját
Simogat a keserű szél újra beborul az ég
Lassan kinyitom a szemem látja-e valaki még...."

"csak" egy kulcs

egy kulcs. olyan kis felesleges, semmi és jelentéktelen. mindig a helyén van, benne a zárban. sosem veszi ki senki. néha, ha szükség van rá elfordítják, hogy biztonságot adjon a léleknek, vagy lelkeknek a szobácskában. nincs értéke.... legalábbis addig nem volt amíg meg nem fosztottak tőle örökre, minden elfogadható ok nélkül. elvették... mert csak "én vagyok a felnőtt" mert "erre úgysincs szükséged"... tényleg nincs? 

együtt érzek a zárral. van egy hatalmas tátongó lyuk apró testében ahonnan eltávolították azt, ami értelmet adott létezésének. együtt érzek veled....

sógyurmaember

"...Sós vízből, és lisztből, csináljunk embert viccből
Aki hallgat és meghalhat tévedésből..."


egy kibaszott gyurmaember akarok lenni. annak nincs lelke, mindent megcsinál és nem stresszel. 
egyszer elkezdem írni egy könyvet... 2 oldalt írtam.... ha egyszer megtalálom a lapot akkor lehetséges hogy folytatom.

szerelmem...

Hiányzol és szeretlek,

Érted hullajtok könnyeket.

Kicsit nyálas a szöveg de leszarom,

Mert ez minden bánatom.

Béna vers de nem érdekel,

Tényleg szeretlek csak nem hiszed el. 

hiányzol! hiányzik a nevetésed, az ölelésed, a csókod, az illatod ( a csacsinak csak parfüm illata van), a bőröd a bőrömön, a gyönyörű csokibarna szemed amiben elveszek ha nézhetem, hiányzik mindened, a léted, az együtt fürdések, komolyan mondom még az is hiányzik ahogyan a laptopom előtt ülsz órákon át és felidegesítesz azzal, hogy nem foglalkozol velem. hiányzik a puha szád, hiányzik a hajad illata, értsd már meg hogy kellesz nekem mert undorító a létezés nélküled. hiányzik a nózipuszi meg a patkánypuszi, hiányzol az életemből. hiányzik az akit szerethetek és akivel törődhetek. 

HIÁNYZOL HOGY BASZNÁ MEG A VILÁG....!!!

félek...

gombóc a torkomban, kavarok a gyomrom előjön a hányinger. hallom ahogy lüktet a vér az ereimben, érzem ahogy minden dobbanásnál nyom a szívem. kétségbeesés, szétszórtság, és fogyóban a pokolnyugtató felhődarabka. kell az alkohol a társaság és küzdenem kell hogy kiszabadulhassak a börtönből. eltűnt mindenki aki kitöltötte az életemnek ez unalmas pillanatait. eltaszítottam magamtól mindenkit. egyedül a lányhoz menekülhetek.

John Doe meg kell hogy öljelek! nem tudom kihányni a lelkemet ezért gyűlöllek.

párbeszéd a fejemben

- nézz tükörbe te szánalmas senkiházi!

- nem tudok... 

- nézz a tükörbe és mondd hogy "ez vagyok én"

- nem tudok...

- nézz már a tükörbe!

- nem tudok... 

- akkor csak élj tovább és undorodj csak magadtól.

- élek ha ez életnek nevezhető és undorodok magamtól. segíts kihányni a lelkem.

- hányd ki ahogy akarod. 

- John Doe! most azonnal segíts kihányni a lelkemet!

- dögölj bele ahogy akarsz! nem beszélek veled többet...

köszönöm Nyina

kezemben tartom az egész világom egy apró üvegcsébe zárva. nemrég megkérdezte tőlem, hogyha választhatnék, hogy hány kívánságom legyen mennyit választanék? a válaszom egyetlen egy kívánság volt. kaptam tőle egy apró üvegcsét, amiben ott lóg az az egyetlen kívánság, alatta a már elhasznált kívánságaim és az apró homokszemek az idő. az az egy kívánság jelenti számomra az egész világomat. a farkasokat az ezüsttisztáson, a házat az erdő közepén és a tündéreket (ha a tündérekről beszélek, reflexszerűen felnézek a csilláromra, ahol midig a tündérem látványa fogad. fura érzés nem látni a helyén. azt hiszem nemsokára úgyis visszakerül és megint gyönyörködhetek benne).  vigyázni fogok arra a kívánságra.

( fényképezőgép híján ettől jobb minőségű képet telefonnal lehetetlen előállítani, de megigérem, ha szeptember lesz és tudok venni egy értelmes fotómasinát olyan gyönyörű képet fogok csinálni róla, amilyennek igazából látom)

?

eltüntetek... vagy a blogom szarakszik, vagy tényleg eltűntetek... miért?

hisztek amit akartok!

hagyj békén John Doe! hányszor kell még meghalnom ahhoz, hogy békén hagyj? gyűlöllek. esküszöm egyszer megöllek!

igenis erős vagyok...(legalább is azt hiszem)

"Sumák lázadók véreres szemű senkiháziak rámfigyeljetek

Bohócok vagyunk és mind belehalunk"

A napba nézek és fázik a szemem, megvakulok, nem látok, megrepedek, összeomlok, megfulladok. Apró pici felhődarabkák az üvegcsében segítenek beledögleni. 

Neked meg csak ennyit: 

"Unom rég

Azt a sok mesét
Te úgy voltál velem
Mint ahogy nélkülem
Velem te ne ordíts!
Engem ne szoríts 
Tudod, nem érdekel
Hogy te most mit érzel"

Tátongó ember és Nyina

egy elhagyott játékbaba, üres üveges tekintet, szeretet, közöny, gyűlölet.
hiába írsz rímeket,
kihánytam a lelkemet.
egy lélektelen ember pedig nem érez semmit, vagy inkább mindent.

Nyina! Integettem neki ahogy megígértem!

szerettelek

egy régi alkotás, egy emlék, mely mára már megkopott és veszített az értékéből.

gyűlölet.

KI AKAROM HÁNYNI A LELKEMET! harc? MINEK? nincs értelme. mindig csak várni, és annyira szeretni hogy belehalni. dögölj bele a szeretetbe. küzdj hogy ne veszítsd el. szenvedj és ő lese szarja. MINEK MINEK MINEK? tisztelet? azt sem tudja mi fán terem. elébaszhatod az egész világodat, szemétdombot csinál belőle és a tetejére szarik. tudod mit akkor? DÖGÖLJ MEG! vagy várj csak, majd megdöglök én helyetted!

HÁNYNI AKAROK! addig amíg bele nem fulladok. 

rím rím rím rém.........

mindenki boldog, mindenki szárnyal, mindenki szépnek látja a valóságot. meg akarom mutatni hát én is a világnak, hogy élek. ennek a legjobb módja a fotózás. szörnyű érzés. nincs gépem, így maradok az írásnál, pedig ehhez nem értek. nem tudom meg mutatni amit látok, pedig nem mindig csak borzalom. 

ma láttam egy kismadarat, csupa vér volt a háta, valószínűleg eltörött a szárnya. megörökíteném, de nem lehet, valaki eltörte a gépemet.

nesztek nektek rímeket. 

csak becsuktam a szemem...

egyre kevesebb és kevesebb harcos marad. percenként halnak meg. egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy megöljek egy embert. most még csak szépen lassan pusztítom, de lehetséges hogy előbb utóbb csak rátámadok és nevetni fogok miközben elvérzik előttem. ugrálok majd a vártócsában egy teliholdas éjjelen egy hatalmas erdő közepén a gyönyörű ezüsttisztáson! aztán majd jönnek a farkasok, én meg könyörögni fogok, hogy fogadjanak falkájukhoz. 

sok

azt hiszem fel fogom adni. nem küzdök tovább. minden percben meghalok nem akarok feltámadni.

semmi

semmi. soha soha nincsen semmi. nem érdekel senkit.
0000000020000000000000000000000000000000000000000100000000000000........

jelentéktelen

jelentéktelen, fölösleges ember. ír, de értelme nincs. egy szempárra vágyik, egy üzenetre, egy bejegyzésre, vagy akár csak egy aprócska megjegyzésre. csak arra hogy észrevegyék és ne tűnjön ennyire semminek. eddig is így volt minden? vagy csupáncsak megváltozott egy kicsit a nézete. nincs jó, nincs szeretet, nem kell senkinek.

semmitlen

gyűlölöm az új kezelőfelületet. olyan.... visszataszító, és TÚL BONYOLÍTOTT! mint az életben minden. de ami jó hír, hogy Kedves Barátomnak is kedvére legyen a blogomat olvasni, csak összejön ez a bulicska pénteken. ez most ilyen semmilyen bejegyzés szerintem. élvezem ezt a pár pillanatocskát a napban amikor nem tör rám a sötétség, és nem vagyok vak és reménytelen. 

érteszamitértesz

gyűlöllek mert szeretlek, fura nem? mi lenne velünk a veszekedéseink nélkül? microdermalt akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MOST! jelenleg pörgök. ami a mai naphoz képest kicsikét meglepő... megint 11 szeres duracellnyuszi lettem Apa szerint :) rég hívott már így. "hát ez fenomenális" ugye? há, mond bátran hogy őrült! imádom.

miért?

miért nem kellek neked? kiteszem a lelkem, mindenem, és mégsem kell. miért? azért mert "beteg" vagyok? háborúzok, de ez a háború kezd eldőlni. eddig egyetlen dolog miatt voltam képes életben maradni és harcolni. és most már te is eldobsz magadtól. hát akkor meg mi a francnak küzdjek tovább? 

lélektelen

vajon hogyha ki tudnám hányni a lelkemet akkor tudnék tovább élni, csak érzelmek nélkül?

kiáltás!

szabadítson ki valaki innen. rosszabb mint a pokol. gyűlölöm, gyűlölnek. önző dög akarok lenni és szépen lassan megvárni amíg a szívem feladja a szolgálatot. csak némán ordítva a világnak hogy kapja be. megnyugvást akarok és egy kis szeretetet. egy icipici szikra is elég lenne. csak ne hagyjatok egyedül. tanítson meg valaki repülni. 

borzalmas...

borzalmas gondolatok nélkül gondolkodni, bámulni és sodródni az árral. borzalmas a tömeg és még borzalmasabb ha unatkozol a tömegben. borzalmas ha vagy valakivel és az le se szarja hogy mit csinálsz. járja a maga útját. borzalmas mikor ráunnak az emberre. borzalmas mikor figyelemre vágysz, olyan figyelemre amit csak egy ember adhat meg, és mint egy bolond rohangálsz összevissza mindenkihez, mert az a személy nem figyel rád. borzalmas hogy az üvegszilánkkal ejtett sebek nem fájnak eléggé. borzalmas hogy előttem van egy üvegcse, ami tele van pici fehér felhődarabkákkal, és nem ehetem meg az összes felhőt belőle. borzalmas, hogy mennyire egyszerű lenne feladni. itt hagyni minden borzalmat. és borzalmas az is, hogy emiatt TE lennél a szarházi, aki elmenekült ebből az undorító világból a sajátjába. 

dög

káosz katyvasz kusza undorító zavart érthetetlen semmi.

csak röviden

mostanában senki nem ír. eltűnt a szépszemű, a tátongóember, az ismeretlen, még a szerelmem is eltűnt, és lassan eltűnök én is. csak szétfolyok és közben vérízű kockacukrot zabálok ami végigmarja a nyelőcsövemet.

gravitáció

húz a föld, magába ránt a gravitáció, nehéz mindenem.nem látok, nem érzek, nincsenek képek, hangok. nem akarom tovább tartani a testem.elveszek a betűk tengerében, csak olvasni és olvasni és közben megjegyezni mindent kell.egyet akarok, vagyis inkább mindent akarok. akarom hogy, gyere vissza, ne menj haza, még azt is elviselem hogy bántasz, miattad megerőszakolom a lelkemet is csak gyere vissza mert kellesz nekem. még a ceruzám is nagyobb nálam. még ő is többet ér. némán kiáltok, NE HAGYJ EGYEDÜL!

mondjatok őrültnek.....nem érdekel

többet ér a semminél. nem érzed a szenvedésem? tombolni, őrjöngeni, forrni, dühöngeni, karmolni, harapni, ugrálni, tányérokat falhoz vágni, ablakot kitörni, szétmarcangolni, széttépni, kibelezni, megtépni, szeretni, gyűlölni, pörögni, táncolni, nevetni, ölni akarok! vért akarok! a véredet akarom látni a kezemen, és azt akarom hogy a földön heverj előttem és míg elvérzel csak nevess.

csak olvass....

éreztem valamit, ami ismerős volt. sokáig nem jutott eszembe hogy mi is ez a érzés. aztán hirtelen bevillant egy kép. egy dobozról, és egy tündérről, ami táncol a dobozka tetején. 

hiányzik.... néha... egy egészen piciicit hiányzik. most minden unalmas, mondhatni nyugodt. nincs őrület. 

hiszek a tündérekben, de egyre csak azt érzem, hogy ami ott táncol, az egy alakváltó. egy dög, ami elhiteti veled hogy tündér. nem látsz mást, nem látsz át rajta. pedig semmit nem ér...nem szeretheted és nem őrülhetsz meg érte, mert az egy semmi. egy értéktelen semmi.

nem tagadok ( bár ez hülyeség mert ez a mondatom is egy tagadó mondat). 

reflektorfény

...a kölni szagtól bűzlő teste, csak a sötétségre, és a csendre vágyott. mindennél jobban szerette volna, hogy kikerüljön a reflektor fényből. csak ne keresné senki, csak ne foglalkoznának vele. csak annyit akart mint a hétköznapok. nem hiányozni senkinek. feküdni és semmit nem tenni. elveszni a katyvaszban és belefulladni az idő végtelen sokaságának tengerébe. undorító világ. ebben nem lehet élni. ő sem akar, de valami mégis hajtja. vajon mi vagy ki lehet az? valaki, akinek végtelen szeretetet nyújt, anélkül hogy észrevenné azt...

rájöttem valamire. mégis létezik a végtelen, csak nem a matematika világában. és a végtelen is egyszer véget ér. úgy, mint ahogyan minden. valószínűleg azért használjuk azt hogy végtelen, mert nem tudhatjuk előre bizonyos dolgok végét. 

tombolás és magány. hiányzol

hiányzol. hiányzol te valaki. most kihez szólok? magamnak beszélni nem jó dolog. magamat nem tudom megmenteni.
a szépszeműmet elengedtem, tátongó emberem szenvedtetésére nincs szükségem, a többiek meg túlságosan földhözragadt lények.
hiányzik minden és mindenki. most még szenvedni is jobban szeretnék ennél.
megint zuhog az eső, és én nem akarok elaludni. félek. villámlik, sötét van, és megint minden zajos. kopognak az esőcseppek a párkányomon jelezve, hogy kint tombol  az idő. szeretnék vele tombolni én is.

" Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják."

Te a térdedről karmolod a bőröd, én a lelkemet tépem szét belülről. A Madarad kipiheni magát, és majd újra gyönyörűen fog szárnyalni. Talpra kell állnod, és parancsolnod a Madaradnak.

"Minden, ami szörnyű, a szeretetünkre éhes."

csak egy álom...

a legrosszabb dolog, amikor nincs kinek írni. olvassa ezt egyáltalán valaki? szól hozzám valaki?
soha többé nem fogok aludni! soha többé nem akarok álmodni! borzalom.

semmittevés és császkálás a város közepén egyedül. eljön az idő, mennem kell a megszokott helyre. oda ahol meghallgat valaki. nem akarok menni. a legutóbb is borzalmas volt. ráadásul az eső is esik.
elindultam mert muszáj volt. belépek egy helyre, de nem az a hely mint régen volt. valami más, valami új benne. bemegyek a váróterembe. ahogy kinyitom az ajtót, azonnal érzem, hogy valami nincs rendben. valami fémes szag  keveredik izzadtsággal és van még valami a levegőben ami bűzlik, de ezt nem ismerem. a pici terem ami mindig üres, most tele van. fiatal és idős emberek sora áll egy vastag vasajtó előtt. ők bűzlenek ennyire. de honnan jön a fémes szag? lenézek a földre. a vas ajtó alól szivárog kifelé a vér. karmazsin színű friss vér. kavarog a gyomrom, zúg a fülemben a zaj. átvillan a fejemben hogy vajon mire várhat ez a sok ember? a vesztüket akarják? a vágóhídon lennék? de nem. akkor nem lennének ilyen vidámak, nem beszélgetnének egymással. önző módon hallgatna mindenki. akkor meg mi van itt? nem tudom. erőt kell vennem magamon és továbbmennem. ott egy kis ajtó, ha azon átmegyek akkor a megszokott helyen leszek. gyerünk! el kell indulnom...... sikerült. átverekedtem magam a tömegen, mindenki értetlenül leste a lépteimet. csukott szemmel kinyitottam a kisajtót. megint nem a megszokott kép. a kis szoba helyett egy hatalmas előtérszerűség tárult elém. itt is mindenhol csak emberek és előttem egy fém rács, ami nem lehetett kinyitni. de akkor hogy kerültek oda be az emberek? egyáltalán hol vagyok? mi ez a hely? hol van az ismerős néni? hol van valaki aki épelméjű?  vissza kell fordulnom. megint erőt kell vennem magamon. kavarog a gyomrom, nem látok, minden zajos és a hatalmas tér egyre kisebb lesz. hánynom kell....
nem tudom mi történt. valahogy kikecmeregtem, vissza a városba. éreztem magamon az esőcseppeket és a friss levegőt, ahogy szépen lassan átjárta a testem. megkönnyebbültem. hátranéztem, és láttam hogy az ajtóra ami mögött a pokol volt, rá van ragasztva egy cetli. a kis, rongyos cetlin ez állt fura, dőlt és kacifántos betűkkel: VÉRVÉTEL 
nemértettem hogy miért nem véradás? kinek kell a vér? miért volt mindenki olyan bolond odabent? miért volt minden tiszta mocsok? ......
eszembe jutott, hogy van nálam telefon. felhívtam a nénit, aztán valahogy odataláltam hozzá. kicsit megkönnyebbülten rámosolyogtam. ő kinyitotta előttem az ajtót, aztán felébredtem.
feküdtem az ágyamban, hallgattam ahogy zuhog az eső odakint. fáztam, de észrevettem hogy leizzadtam. mindenem csurom vizes volt. ránéztem az órámra. 10:05-öt mutatott. ideje felkelni.....

utoljára szólok szépszemű...

akihez eddig őszintén szóltam, nem szól. kisgyerekes rajongással vettem körbe. ez nem volt jó ötlet. sosem tudom megoldani a problémáimat, és sosem tudok dönteni a tetteimről. nem tudom mit miért teszek, csak követem az ösztönt. hát ez most nem jött be. azt hiszem felnőttem. legalábbis egy kicsit felnőttebb lettem. békén hagyom, ha akar majd ír,  de nem fog. tudom hogy nem fog. maximum egy kicsit hiányzik majd, de csak az elején. én soha nem fogok hiányozni neki. érthető. utoljára kapsz tőlem egy kis Rilkét a szívemből.

Hogyha kiáltanék ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szívére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyu minden angyal.

várok

várok, csak várok és nem szólok. nem szólhatok mert nem vagyok senki. megígérte be is tartja. nekem meg csak várnom kell. és megpróbálni nem beleőrülni a várakozásba és a reménytelenségbe. várok, ha kell a végtelenségig.
mellesleg nincs olyan hogy végtelen. valahol a 0,.............. is vége kell hogy legyen hogy megkezdődhessen az 1. gondolj csak a számegyenesre.

csodadolog és fájdalom

csodaszeretetre van szükségem.

ez olyan dolog lehet, amit csak bizonyos emberek adhatnak meg nekem. jelenleg kettő.

az egyik elérhetetlen számomra és (valószínűleg) az is marad, a másik személytől meg soha nem fogom visszakapni azt a szeretetet amire jelenleg is szükségem lenne. 

mikor voltam ennyire boldog hogy ennyit szenvedjek? azért az egy napért kapok már 2. hete tartó fájdalmat?

mindenem szenved. nem csak a lelkem, már a testem is. de ezt most nem élvezem.

egyedül vagyok a rózsaszín pokolban, ahol minden tökéletes egy külső szemlélő számára. tető a fejem fölött, rendezett ház, boldognak látszó emberek. és mégis minden sötét.

szeretetet akarok. elég szeretetet ahhoz hogy ki tudjak mászni ebből. 

egyedül vagyok. mindenki csak játszik, él, nevet, szórakozik és semmit nem szenved érte. Téged akarlak!

Csodaszeretetet akarok. 

Megint csak zuhanok. Megint csak üresség, ami rettentően kínozza a bensőmet. 

teljes őszinteség

őszintén írok, és nem érted. sosem leszel az, akit szeretném hogy legyél nekem.
kihúztál, és ugyanúgy menni fogsz tovább, ugyan úgy élni fogod az életed, mert én csak egy jelentéktelen húsdarab vagyok számodra, egy dög, és semmi más. semmi értékes, csak egy ember a sok közül, akit épen megmentettél valami olyan borzalomtól, amit talán felfogni sem tudsz.
soha senki nem fogja átélni ezt. még csak megérteni sem teljesen. Te képes lennél rá. de elérhetetlen vagy számomra és van egy olyan érzésem hogy örökké az is maradsz.
nem szabad futnom utánad. csak nézlek szomorúan, és sosem felejtelek el.

ha figyelsz, most elmondom miért hiszek az álmokban.
eddig csak az álmaimban jelent meg, mindig farkas alakban. vigyázott rám és olyan helyekre vitt amiknek a látványától megborzongtam. ki tépett ebből a monoton világból és megmutatta azt az oldalát az undorítónak amit csak a csodaszemével láthat. és láttam. én is láttam mert megmutatta nekem. és a gyönyörűnél is gyönyörűbb volt. mondhatni katartikus élmény. nem voltam egyedül, mert a farkasom mindig ott volt nekem. és erre megjelensz és elérhetetlen vagy. kegyetlenség. de hiszek az álmokban mert létezik a farkasom, mert létezel, és ez nekem elég ok arra, hogy tovább álmodjam a világ másik oldalát.

minden értek és mégsem értek semmit...

hiszel a tündérekben? én igen. más okom is van rá.

és az álmokban? én igen. majd egyszer elmondom miért.

problémák mindig vannak és minden ember a sajátját tekinti a legnagyobbnak a világon. mert az az övé és neki kell megküzdenie vele. mindig mindennél van rosszabb és mindig lehet lejjebb és lejjebb kerülni. feneketlen szakadék.

elmesélek valamit, csak képzeld el.

 mész egy úton egy nagyon pici veszélyes úton amit mind a két oldalról szakadék vesz körül. jön egy apró szélfuvallat és ha nem figyelsz, ha nem vagy elég erős mert elfáradtál, belelökhet. bármelyik oldalra. az egyik oldalon olyasfajta dolgok vannak ahonnan könnyen kimászol, tele van sziklákkal, fákkal és fel tudsz mászni egyéb segítség nélkül. de ha peched van a rosszabbik oldalra zuhansz ahonnan nem tudsz kimászni. nincsenek olyan gyökerek, és faágak amik elbírnák a tested súlyát. nem tudsz kijönni magadtól, és ott maradsz. ott nagyon lent és nagyon mélyen fény és minden nélkül. segítségért kiáltasz de nem hallja senki a hangod. ott kuksolsz magadban a sötétben, már majdnem feladtad, és egyszer ugyanazon az úton sétál Valaki. Valaki akinél van egy olyan erős kötél amivel kihúz a mélységből. csak nézted, és ő csak nevetett gondtalanul, aztán tovább sétált. és akkor átlátsz mindent. átlátsz a falon, a maszkon, átlátod a világot, az utat, és innentől fogva meg kell próbálnod kikerülni a szeleket, és ha nem is mindig sikerül ne ess kétségbe. gondolj arra aki kihúzott onnan. lehet hogy soha nem fogod látni többet, de a szeme a retinádba égett. és ez adjon erőt. 

az időről csak annyit, hogy ha sikerül megállítanod tanítsd meg nekem is. én meg majd gyakorlom, hogy bármikor kaphassak belőled egy darabkát. csak egy icuripicurit, még annál is kisebbel is megelégszem. 

csak egy kicsit szánj rám a megállított idődből. egy ezredmásodpercnyit. 

mélypont

víz mikróba, só előkészítve. jön az ismerős hang "csing" és már keverhetem is össze. 2 evőkanál só, kavarás és irány a wc. 

lehúztam.

annyira sós volt, hogy marta a torkomat. 

vártam.

semmi. 

ujjakat le a torkon.

még mindig semmi.

már fáj. ennyire fasz lennék hogy még hányni sem tudok tisztességesen?

ujjakat megint le.

és már érzem. már jön.

csak a lelkem felének sikerült kikecmeregni. 

integettem neki. csak a kedvedért.

telefon a kézbe, csak a semmit hallgattam. 

még azt sem mondta "szeretlek". 

villanykörte hold

villanykörte holdat akarok és világvégét és apokalipszist és katarzist és hideget és meleget és őrültséget és megnyugvást és szeretetet és szenvedést és fájdalmat és legjobban TÉGED!

 http://www.youtube.com/watch?v=mumX_WmkxWI

újra Neked írok

ha velem alszik nem álmodok rosszat, nincs az a borzasztó félelem, nincs semmi. mellette tudok lebegni. ez mindent megér. csak a testem szenved mellette de a lelkem nyugodt, tiszta és nem beteg. nem küzd, csak akkor ha idő előtt itt hagy. megint rossz, megint nyomja a mellkasomat. jönnek a szörnyek, és elveszik tőlem amíg megfelelő jutalmat nem kapnak azért, hogy újra együtt lehessünk. de már nincs sok, csak 480 nap és a szörnyetegek nem szabják meg többet a szenvedésünket.
csak bírd ki addig!
csak bírjam ki addig!
aztán a MI természetesebb fogalom lesz a természetesnél.

szeretlek

"csak egy vers"

A párduc
a párizsi állatkertben

A vonuló rácsoktól pillantása
oly fáradt, hogy már nem fog semmin át.
Úgy látja: ez az ezer rács világa,
s az ezer rács mögött nincsen világ.

Puha járás, rugalmas, ernyedetlen,
a legeslegkisebb kört rója csak:
erőtánc ez a pont körül, amelyben
kábultam áll egy roppant akarat.

Csak néha megy föl némán a pupillák
függönye. Ekkor egy kép belehull,
a tagok megfeszült csöndjén süvít át,
s a szívben elhal szótalanul.

/Rilke/

magány

tényleg élvezem a magányt? 

tényleg nem hiányzik senki?

tényleg csak én vagyok ilyen szánalmas, hogy péntek este a sötétet választottam szerelmemnek?

igen... ez vagyok én. 

ez? nem is tudom ki vagyok... beleőrülök.

ha legalább Ő írna... valami felemelőt, ami nem nekem szól, de tudjak róla álmodni hogy az enyém.

sötétség, aztán fény

van egy lány, akinek minden vágya az, hogy írjanak neki. 

olyan gyönyörűen írjanak neki, ahogyan senki másnak. 

csak olvasni a szavak tengerét, csak elmerülni benne és élvezni az érzelmeket.

a fiú szemébe nézni, csak nézni, és elveszni.

vannak olyan álmok amik sosem vállnak valóra.

a lány is tudja, hogy nem szabad elhinnie amit képzel. 

nem lehet boldog. annak ára van. nagyon nagyon nagy ára.

boldogság

semmi sincs ingyen, de nem gondoltam volna hogy a tegnapi boldogságomnak ekkora ára lesz.
ebből következik az, hogy soha többé nem akarok boldog lenni. úgyis mindig csak szenvedést kapok érte.
egyszer fent, egyszer lent?
inkább maradok lent. a sötétség legalább nem bánt.

jól vagyok... de tényleg

gyerekes, őrült, nevetséges, hülye. 

csak szinonímák... egyszerűen csak én.

nem tudom ki vagyok a héten... mindenből egy kicsi. vagy talán sok.

túl sok vagy túl kevés... döntse el mindenki magának. 

most jól érzem magam. ritkaságszámban megy.

ja Kedves T... én is kinevettem saját magam. :)

zavar...

imádom. most éppen azt, ahogyan ír. nem lehetek ennyi mindenbe szerelmes. de annyira tetszik.
az emberek csoportokra vannak osztva. vannak azok akik nagyok, és nem állnak szóba a kisemberekkel.
ettől félek én is. miért is beszéljen hozzám?
hiszem ki vagyok én?
csak egy húsdarabka, aki próbál életben maradni anélkül hogy megőrülne.
aki őrült az megőrülhet vajon?
kezdem azt érezni megint hogy nem itt a helyem.
soha nem fog hozzám szólni akármennyire is szeretném. álmodj csak és élj az álmokban. a valóság nem létezik, és te sem vagy igazán.

Kedves T...

kedves olvasó, vagy mondhatni inkább valamiféle idegen, aki nem tudod hogy neked írok.
szemedben gyűlölet tükröződik, és minden okod meg van, hogy gyűlölj, ezért nem ítélhetlek el.
arra kérlek csak, hogyha olvasod ezt, nőlj fel, és hagyd a bunkót, aki csak szenvedtet.
remélem érted.

pusztítás

tűz akarok lenni! egy hatalmas lángoló tűz a szélben, csak égetni mindent, és csak hamut hagyni magam után.
pusztítani akarok. mindent ami élő és élettelen. csak pusztuljon el.
idővel minden újra nő majd, de én ott leszek, és megint elpusztítok mindent.

merre van a hold?

csak vagyok némán, szótlanul, csak fáradtan.
az élethez erő kell. kifogytam.
a szerelmeim elvesztek.
nincs a lány, sem a vers, sem az a gyönyörű szempár.
nincs érzelem, vágy, szenvedés.
elvesztem a világban.

talán

hazugság lenne? talán....

honnan tudjam...

érdekel valakit? talán...

engem ugyan nem.

eltűntél? talán...

ez jó. legalább nincs több szenvedés. 

azt hiszed vágyom utánad? nincs több talán!

nézd a holdat

valami új, de mégsem az.
valami régi, de mégsem ismerem.
sok világot akarok, ahol mindenkivel élhetek.
régóta az egyetlen furcsa érzés amitől nem szenvedek.
maradj még, kellesz nekem.

érted már?

csak voltam, a hányás és a hideg közepén emberekkel körülvéve. csak néztek, de Ő felkarolt, tudta mit kell tenni. csak néztem a szemét, azt a gyönyörű szép szemét, és elvesztem benne. elvesztem örökre. 

talán nem is tudja milyen sokat jelentett nekem.

talán....

nem nézhetem többet, de a retinámba égett. 

nem felejtek, itt maradsz a szememben örökre.

itthon

itthon vagyok... kezdődnek a gondok, megint vissza az életbe...

neked meg köszönöm, így legalább egy szavadat sem értem. 

imádom!

eltüntél? hááá imádom hogy nem vagy itt. élvezem hogy egyedül lehetek, nem létezel, nem tudok rólad, nem vagy, nem szólsz és nem szenvedek... eggyel kevesebb gond. nehogy azt hidd hogy hiányzol nekem... á-á imádom, élvezem.
szól a zene és kibebaszott jól érzem magam! lehetséges hogy a bolerós vodka is rásegít erre a hangulatra, de nincs tündér, nincs kattogás, nincs doboz, nincs dög, csak a zene meg a vodka.
nem írsz? jajj de jó! ne is írj többet! nem akarok tudni rólad!

a lány

kívülről nyugodt, boldog, szép, vidám, ártatlan, 

belül viszont őrjöng, megőrült, dübörög és kibaszottul nem akar megnyugodni, csak dübörögni, dörömbölni, bömbölni, ordítani mindaddig amíg bele nem merül a vég, a tehetetlenség, a semmi világába és belehal saját őrületébe.

szerelmem merre vagy? létezel egyáltalán?

Mindenki bekaphatja!!!

menjetek a faszba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ne nyúljatok hozzám! ne szóljatok hozzám! hagyjatok békén! ha nem tudtok megérteni inkább csak kussoljatok!
ordítasz és  elvennéd a gyógyszerem? ne csodálkozz hogy rajtatok töltöm ki!
mindenki kavargassa csak magának a saját szarját sőt fulladjon is bele kavargatás közben.

forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog forog!!!!!!!!!!!!!

elszédültem! SEMMIT AKAROK!

Te! Igen, Te  szerencsétlen balfasz,  Te hagyj békén a leginkább!

nem vagyok trófea

Hmm... netalántán kellek neked? bocs de nem kapsz meg... nem leszek az újabb trófeád... játszottam veled... tudod a kiscicának kellett az a bizonyos pamutgombolyag  amit annyira nagyon emlegettél.
hopsz... elszóltam volna magam? ezt eddig nem tudtad?  hát akkor most megtudod...
meguntalak... bocs de ez van.

Olvass...

NEM AKARHATOD!
nem erőszakolhatod meg a lelkem... hova meneküljek előled?! mondd meg!!!
minek a kibaszott üvegszilánk ha a lelkemben minden rohadtul undorítóan vörös?
VÉRZIK BASZD MEG! és még többet akarsz?
akkor megint csak azt tudom mondani hogy

BASZD MEG MAGAD!

(jó tanács hozzá: ha 87 km/h sebességgel szaladsz egy fa körül sikerülhet!)

fáradt vagyok...

kezdheted is a belepusztulást... belőlem nem kapsz többet...még annyit sem mint az őrület előtt..
elfáradtam és nem kell az hogy még jobban leszívd azt a maradék energiámat is ami az élethez muszáj... kell... kell ahhoz hogy legalább életben maradjak ha nem is élek igazán. ráadásul csütörtökön telihold lesz...nagyszerű...

új szerelmem van tudod? jól elvagyok vele... mondhatni egy újfajta őrület lehet... kezdem azt hinni, hogy egy pszichiátrián lenne a helyem lassan. főleg mert képzeletbeli ...

L.S.

Az őrület más értelmezést kapott..

nem szólok, inkább csendben maradok. 

nem vágyom, inkább szenvedek ahogy tudok.

szerelmes vagyok. annyi a probléma, hogy egy valósképzelt lányba. 

célom (ha mondhatni célnak), a teljes leépülés. semmi más. kívülről erősnek lenni, belül vívódni.

ennyit akarok. ha kővel dobtak visszadobni sziklával, és agyonzúzni. irányítani, megfélemlíteni, és közben boldog lenni... egyszer... igazán boldog. de csak egyszer. akarom ŐT!

érthetetlenség... már megint

ki is mondta azt, hogy amíg gyűlölsz addig is érzel valamit?
nem akarom hogy kelljek... nem akarom hogy akarjalak.
semmit nem akarok. csak sodródni nélküled.
küzdj ha kellek, de fogadd el a kudarcot.
nem akarom hogy közelebb légy. messze vagy de nem eléggé... még ez is túl közel van.

hmm... "nemlét"... bárcsak létezne.

kusza

miért kell mindenhol ott lenned? miért kell mindent ellopnod? miért nem tudsz csak egyszerűen békén hagyni?
élj a saját világodban ahogy eddig. nem létezem, te sem létezel. nem is kell hogy létezz...
elloptad a helyemet... az egyetlen helyet ahová menekülhettem előled!

egyébként szép a hold. és gyönyörűek a csillagok is. kedvem lenne egy sétához valakivel... de messze van. nagyon nagyon messze tőlem.

kedves ismeretlen....

elloptad. ez volt az egyetlen hely, ahol nem láttam a szenvedésedet. 

hogy a fenébe felejtselek el, ha mindenhol ott vagyok?!

tudom hogy szeretnéd, de értsd már meg végre, hogy nem rombolhatod össze amit ennyi év alatt magam köré építetten. túlságosan értékes. 

nem léphetsz csak úgy be az életembe!

nem zavarhatsz csak úgy össze mindent!

szenvedj csak... én is azt teszem.

hazudj mint mindenki más... én is azt teszem.

csalj, lopj... én is azt teszem.

goodby és soha többé

végeztem veled. idegen vagy. akartalak, szeretni. elrontottad így haragszom.
szeretek szenvedni, de elrontottad. nem játszom többé veled.
csak voltál és soha nem leszel többé.
fájni fog, de nem érdekel. megint a közöny.
tudom hogy gyűlölöd de nem érdekel.
gyűlölj vagy szeress, vagy ne érezz semmit, de nem kellesz.

vége....

csak tengnilengni egyedül. létezni, nem élni, leszarni mindent. minek ez a nagy fáradozás mindenért ha a földön mindenki egyedül hal meg? végignézed ahogy szépen lassan leépülsz. na és akkor? a büdös életbe nem hagysz akkora nyomot hogy örökké emlékezzenek majd rád. ha fiatalon halsz meg, valószínűleg sokan elmennek majd a temetésedre. de nehogy azt hidd hogy azért mert olyan nagyon jó ember voltál. hanem mert "fiatal".

hát köszönöm szépen Élet de többet nem kérek belőled...

"Csak remélni merem, hogy a válaszokat álmomban kapom meg. 

Remélem, hogy amikor vége lesz a világnak, fellélegezhetek, mert annyi minden jön majd még azután."

Frank... ments ki innen!

Nesze

Fáj? Hát akkor baszd meg magad!
Üvegszilánk? Mire jó az?
Fájdalmat akarsz?
Kaphatsz tőlem, adok az enyémből szívesen.
Kínozz csak nyugodtan... már csak közöny maradt.

nincs tündér, sem dög, nincs doboz, nincs őrület
nem gyűlöllek, nem szeretek, nem létezel nekem többet

Tündértánc

Nem tündér ez csak egy dög. Azt hiszi táncol, de csak vonaglik, szenved, valami érthetetlen tetején.

Addig ugrál míg baszhatja és belezuhan. Aztán csak zuhan míg Valaki el nem kapja.

Kaphatja már akkor... késő lesz...

inkább csak zuhanjon.

csak ne éljen és ne is létezzen.

Maszk

Ne bánts! Hagyd békén a maszkomat! Ne törd meg, nem szabad. Álmodj. Ott leveheted de itt nem!
Utállak. Illetve a maszkom gyűlöli hogy létezel. De ez nem ok arra, hogy amit eddig felépítettem most ledöntsd.
Mikor mondod meg végre, hogy ki vagy és miért jöttél?

vágy

nem kelleni.
nem szeretni.
ébren nem lenni.
nem beszélni.
nem látni.
nem hallani.

elaludni, soha fel nem kelni.
lebegni, ott maradni örökre.
fájdalom nélkül lenni.
feladni.
soha nem szenvedni.

nem érezni.
nem létezni.
csak nem lenni.
soha többé.

Őrület...

Nem akarom hogy élj. 

Nem akarom hogy beszélj hozzám.

Választ akarok a "mi ez?"-re. 

Szökj meg az őrületemmel és hozd a tiedet is. 

Kicsalogatom a dobozból ha akarod.

Kacér Tündértáncot lejtek majd a tetején amíg meg nem őrjíti saját magát az őrület.

Szenvedj még egy kicsit. Élvezem hogy kínozhatlak.

Egyszer, majd ha eljön az ideje a Helyen leszünk, és soha soha nem jövünk vissza.

Kavarog....

Tűnj el az életemből! Mindent csak felkavarsz. Megzavartad a rendet, a saját világomat!
Nem tudom mi ez de nem jó!
Az a kibaszott világ amiben nem tehetsz semmit csak sodródsz...
Bántod a maszkomat!
Gyűlölet... Őrület egy dobozban...
El akarom égetni azt a dobozt! Kivágni az erdőt, felgyújtani hogy soha ne nőlljön vissza.
Csak hagyj békén és szűnj meg létezni!
Fáj.... ez a kibaszott élet az fáj a leginkább!
Egyszer mindenki meghal akkor meg mi a fasznak élünk?
Nem akarom... sodródni jó, de mégsem az.
Ments meg! Gyere vissza akkor ha már nem leszek.

Őrült

Ki vagy Te? Honnan jöttél? Ki küldött? Mit akarsz tőlem?
Hagyj békén!(szólj hozzám)
Tűnj innen!(ne hagyj egyedül)
Felforgattál mindent!
Gyűlöllek!(nem tudlak)


Mit műveltél velem?!

...túlmessze

Azt hiszem hiányzol.
Túl sokat vártam Rád, eljöttél és erre megint itt hagysz.
Szenvedek. Most megint minden szürke.
Messze akarok lenni Veled!
Nagyon messze innen.
Mindenhol csak Téged látlak és mégsem vagy itt.

akarlak kívánlak szétszedlek megeszlek magamhoz láncollak szeretlek gyűlöllek gyere ide tűnj innen megőrültem

kellett ez?

Miért hagytál el?
Semmi rosszat nem tettem.
Csak így simán lelépsz?
Nem értem.
Mutatod az ártatlan lelkecskédet a világnak közben meg aljas módon elfordulsz tőlem.
Most még mindenki elolvad a tündi-bündi arcodtól, de majd ha megismernek....
Visszasírsz? Tűnj innen! Nekem nem kellesz többet!
Undorító.

Még mindig nem érted....

Néha annyira szeretném hogy megérts...

Lezuhanok. Csak váj rám odalent és másszunk ki együtt.

Nem sokáig bírják már azok az ágacskák amikben kapaszkodom. 

Repülni nem tudok. Megbuktam. 

"Szavak nélkül szólok hozzád a szíved biztosan érti."
Érti? Nem vagyok benne biztos...
Mondd már meg végre miért vagy ennyire földhöz ragadt?!
Merj álmodni velem! Hiszen ezek csak álmok!
Ordítom az érzéseimet feléd csak értsd már meg végre, hogy nem a valóságot akarom!
Túl sok! Túl csúf!

És hogy én kivagyok? 

Csak egy Húsdarab aki próbál életben maradni mert ez az ösztön.

Álom?!

-Miért vagy olyan messze?
-Talán mert egy másik univerzumban élek.
-Akkor hogyan lehetséges hogy látlak?
-Nem tudom.
-Kár, hogy csak az álmaimban lehetünk együtt.
-Honnan tudod hogy csak álmodsz?

vér

Vér! Már megint minden csupa vér... mint akkor régen.
Láttam a húsát, a kezemen voltak az ércafatai. 
Hallom a kétségbeesett kiáltását hogy "meg fogok halni".
És megint vér.... Kavarog a gyomrom... újra előjön. 
Nem menekülhetsz előle.

ordít és kavarog, csak kavarog, émelyeg, szédül, hányni akar, nem jön,

várja  de nem jön 

Válasz? Az!

Ki vagy te? Egyáltalán ki vagyok én?
Senki.... csak követlek némán, észrevétlenül. Remélve azt ami lehetetlen.

lélekzabáló

Mi van ha lélekrablók?  Ellopják a lelked? Kiszívják az erőd? Ehhez a világhoz amúgy is elég sok erő kell... elég sok? elég az az erő amit a természet adott nekünk vagy csak pusztítunk? Szépen... lassan elpusztítjuk önmagunkat. Túl sok kérdés és megint jönnek a pillangók... Ma küzdök. 


Látok valami amit te nem, hogy szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár minket egytől-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?


Jó kérdés....

Mi ez?

Háború! Egy kibaszott undorító dolog. Megint jönnek majd a lepkék és hányingert hoznak.
Nem akarom!
Küzdenem kell!
Nem tudok!

Tombol a bensőm! Ki akar törni az ÉN, de bezárták!
Maszk mögé rejtem... nem tehetek mást.
Csak ömlik a sok Istenverte baromság mint a soha el nem zárt csapból az éltető víz.
Pocséklás...
Kérdem én... MINEK?????!!!

Legislegislegelső

Azt hiszem kezdhetem azzal, hogy van egy sárkányom... Egy igai hiperszuperóriásitűzokádósárkány. Itt él velem. Néha nem tudok kitérni a tűz elől. Megéget. Pedig van egy egész lélekre való vizem amivel kiolthatnám. Csak egy időre... de félek. Túl fontos a víz. Az tart életben. Nem szabad csak úgy megszabadulni tőle... de milyen jó is lenne... Majd egyszer... talán...